Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 2. szám - KÖZMŰVELŐDÉS - Nagy Gyula: Vallomás Orosháza monográfiájáról

NAGY GYULA: VALLOMÁS OROSHÁZA MONOGRÁFIÁJÁRÓL Nagy Gyula, az orosházi Szántó Kovács Múzeum igazgatója, az országosan ismert és tisztelt néprajzkutató, 1972. augusztus 20-án vette át a múzeumi munka legmagasabb szakmai elismerését kifejező Móra Ferenc Emlékérmet. A megérdemelt kitüntetés mögött évtizedek áldozatos munkája áll. Felkérésünkre a Békési Élet számára élete egyik nagy vállalkozását örökítette meg Nagy Gyula. (Szerk.) Hogyan is született a monográfia? Sora van annak . . . Nem egy alkotóművészről olvastam, hogy témája csak addig érdekelte, amíg magában hordta, s amint megszülte, már nem izgatta. Valahogy így vagyok én is. Mint néprajzos, két évtizede kutatom a közeli Vásárhelyi-puszta hagyományos földművelését és állattartását. Eddig két könyvem jelent meg erről, a szakemberek forrásértékűnek tartják őket. Most pedig immár negyedik éve nagy izgalomban vagyok: írom a Parasztok a pusztán (Paraszti élet a Vásárhelyi-puszta tanyáin) című könyvemet. Most ez izgat igazán: ezzel fekszem, ezzel kelek. így bármilyen furcsán hangzik, az általam szerkesztett és szakmai körökben tisztes hírnévnek örvendő „Orosháza története és néprajza" ma már nem az elsőszámú „kedvencem". Ám amint leveszem a két vaskos kötetet dolgozószobám könyvespolcáról, belelapozgatak, megsimogatom lapjait, újra átélem az alkotás boldog napjainak izgalmát — és szívesen beszélek róla. Ma már bevallhatom, a monográfia a véletlennek köszönheti születését. Az 1950-es években feletteseim rágták a fülemet, hogy az orosházi múzeum szervezése, berendezése mellett a népművelés területén is „produkáljak" valamit, ugyanis a környékbeli múzeumok egy része ezen a területen előttünk járt. Szentesen Páratlan Múzeumi Szerdák, másutt Múzeumi Hétfők címmel előadássorozatokat rendeztek. Én a Múzeumi Hétfőket választottam s néhány éven keresztül komoly közönségsikert arattam vele. Őszintén mondom, én megelégedtem a sikerrel, de úgy látszik nem mindenki. Ugyanis egyszer találkoztam Süle László községi számtiszttel, aki azt mondta: „Igazgató úr, milyen kár, hogy ezek az értékes előadások elhangzanak, elszállnak, nem lehetne azt legépelni és sokszorosítani?" A darázs már a fülembe került 295