Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 2. szám - KÖZMŰVELŐDÉS - Elek László: Lengyelországban, Petőfi követeként

Az ifjak között azonban — ne építgessünk légvárakat — sokan voltak, kik először hallották nevét. Maximaiizmus ellen harcoló tankönyvi-tantervi anyagukban nem kapott helyet, akárcsak nálunk Miczkiewicz és Slowaczki. Egészen biztos, hogy érettségi után megismerkednek vele is (Nawroczki jó sikerű kötete, amely 72 Petőfi verset közöl, úgy tűnik újabb kiadásra tart máris igényt), mint ahogyan sok felnőtt ismeri Jókai, Mikszáth, Molnár Ferenc, Lengyel József, Tamási, Németh László, Illyés Gyula, Sánta Ferenc, Fejes Endre, Moldova György stb. műveit. Mégis éberen figyelték az előadást. Tekintetükből tisztelet sugárzott: csodálták határtalan lelkét, fiatalos bátorságát, küzdeni tudását, kemény szigorát és nagy akaraterejét. Ügy hiszem, világosan felismerték a szó és a tett egységét benne, megérezték forradalmiságának újszerűségét és nagyságát, s meghatódva vettek tudomást Bem iránti ragaszkodó, gyermeki szeretetéről és a nagy lengyel tábornok iránta tanúsított féltő gondoskodásáról. Fiatal tanulók nem adózhatnak jobban, nagyobb elismeréssel egy idegen, egy külföldi költő előtt, minthogy saját költészetük óriásaival hasonlítják öszsze. Petőfi megítéléséhez Miczkiewicz és Slowaczki volt a mérce. Ö melléjük állították. Az ő hangjuk rezonált bennük Petőfi gondolatait hallgatva. S ez mindennél többet mond. *** Nagy és felejthetetlen élmény volt számomra, hogy találkozhattam a lengyel ifjúsággal és a lengyel néppel. Hogy követe lehettem Petőfinek egy olyan országban, amely rokonszenvvel figyelt költészetének eszmeiségére, és a testvérszív melegével fogadta magáévá. Jó volt érezni és látni, mint égett az őszinte együttérzés tüze a szemekben, s miként veszítem el szinte pillanatok alatt a külföldieket övező bűvös palástot és kothurnust, s válok közéjük tartozóvá, velük egyenrangúvá. Bizton hiszem, hogy Petőfi költészete erős láncszeme a széttéphetetlen lengyel-magyar barátságnak. Annak a tiszta, nemcsak a szájon, de a szív mélyén is élő testvéri viszonynak, amelyet több mint ezer évvel ezelőtt indított még el I. Miesko és Géza fejedelem, s amelyet sok nagy történelmi hős, sok közös erőfeszítés, sok egymást segítő őszinte akarat tett megbonthatatlanná és edzetté. Jó volt élvezni ezt a baráti-testvéri szeretetet. Öröm volt hallani — mert belőle a népünk iránti tisztelet és megbecsülés tüze csapott felém —, hogy a Koszalin megyei TWP szervezet intézményesíteni kívánja a testvéri viszonyt a mi Békés megyei szervezetünkkel. Szorgalmazására, elősegítésére kértek fel engem is. Él és folyton erősödik a két nép testvéri barátsága. Polák, wegier dwa bratanki — hallottam többször is, amikor búcsúzáskor kezet szorítottam velük. Igen, barátok vagyunk mi, lengyelek és magyarok. Eszményeink, céljaink közösek, felemelően szépek. Barátok vagyunk a közös erőfeszítésben, együtt örülünk népeink sikereinek. Szeretném hinni, hogy az én szűk körben tartott szerény előadásaim és megbeszéléseim is hasznosan segítették és szolgálták ezt az őszinte barátságot mind Varsóban, mind Poznanban, mind Koszalin megyében. Szolgálja és erősítse ez a rövid megemlékezés is! 294