Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 2. szám - KÖZMŰVELŐDÉS - Elek László: Lengyelországban, Petőfi követeként

— sem állítom, hogy minden kétséget kizáróan intenzívebben élik át művészi élményeiket. Felém záporozó kérdéseikből ugyanis merész és kockázatos dolog lenne perdöntő érveket és minden tekintetben helytálló, mértékadó megállapításokat leszűrni arra vonatkozóan, hogy a költészet és a többi hat szabad művészet produktumai milyen mélyen hatnak reájuk, és mennyire válnak hasznos és szép emberi tulajdonságokat formáló erővé bennük. KüGótikus katedrális a XV—XVI. századbeli Gnieznóban lönben is van-e olyan valaki, aki csalhatatlanul és teljes bizonyossággal meg tudja állapítani, milyen mértékben érzékeli az ember a költői képet, sejti-e a benne működő, vizuális és auditív erők harmóniájának a törvényeit, a képi megjelenítés és a hozzá kapcsolódó nyelvzene egységét? Még jobban felfokozódik a feladat nehézsége, ha a vizsgálódás alapjául nem egy ember, hanem egy kisebb közösség szolgál, s ha a körükben érzékelt külső jelenségekből, az ingerek által kiváltott pillanatnyi érzelmi reakciókból egy egész generáció belső lelki világának jellemző vonásaira kívánunk következtetni. Nem szeretnék a nagy pipájú-kevés dohányú, nagyképű és tudálékos emberek módján felületes ismereteket fitogtatva tudós orákulummá válni. Az ilyenek eleve nevetségesek. Önmaguk emelte szobruk menten ledől és megsemmisül, ha a valódi tudás és a józan értelem szele csap feléje, s vele kialszik az a gö287