Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 2. szám - 500 ÉVES A MAGYAR KÖNYVNYOMTATÁS - Szíj Rezső: A "magánkiadás" hazai történetéhez (A Kner Nyomda "privátdruckjai")

kából, ami ráadásul, mint Trócsányi megírta, nem is különnyomat, aminek á kolofon hirdeti, hanem eredeti kiadás, és mint a föntiek bizonyítják, éppen nem unikum.

5 A példányszám természetesen váltakozó, de rendszerint alacsony, mert ez biztosítja a privátkiadvány magánjellegét, zártkörű bizalmas voltát (néha még 1—200 példány esetében is, ha nem kerül könyvkereskedelmi forgalomba). Előfordul azonban olyan eset is, amikor anyagi, matériális okok miatt alacsony a példányok száma, nem a munka szellemi tulajdonsága miatt. Amikor Rexa Dezső kiadta Valkai Ardrás Bánk bánról szóló históriás énekét, azért nyomtatta csak 12 példányban, mert a rendelkezésére álló régies papírból többre nem futotta. A 32,7x27,4 cm-es füzet 1922. karácsonyára jelent meg, mindössze 12 példányban, egy 18. században, Kalpelner János szepesi papírmalmában készült merített és bordázott papíroson. A papíron a vízjegy a magyar nemzeti címert ábrázolja. A kiadvány címlapjának festett könyvdísze Rexa Vera Mária munkája. Minden példány kézzel számozott és a kiadó Rexa Dezső kézjegyével aláírt. (Leírásuk a 8-ik példány alapján készült.)

6 A személyes jellegű kapcsolat, a közös világnézet, a gyakorlati kérdésekre vonatkozó közös álláspont is lehet szülőanyja egy-egy privátdruck-nak, amire a legszebb példák egyike Móra Ferenc: Az utolsó suba című munkája. A Kner Nyomda külön kiadásában 1931-ben készült Kner Imrének — a Kner családnak — Móra Ferenc iránti tisztelete jeléül. Az író egy versét és egy kis elbeszélését tartalmazza s mindössze 20 példányban jelent meg. Bodoni betűből készült, s Kner Imre kézzel festett pergamentkötésben nyújtotta át Mórának, mint a Kner Nyomda és Könyvkiadó igaz barátjának. Ennek történeti háttere megérdelmi a nagyobb nyilvánosságot, Móra Ferenc és Kner Imre kapcsolatának ismertetését leveleik alapján,

7 mert szemléletesen érzékeltetik azt az érzelmi kapcsolatot, ami általában föllelhető minden privátdruck létrejötte mögött. Ez a példa tehát tipikusnak mondható. Kner Izidort, az „öreg Knert" Mórához éppoly meleg kapcsolatok fűzték, mint fiát, Imrét. Az utóbbi többször tanúságot tesz erről, mit jelent neki az író megértése és barátsága. 1925-ben Móra látogatást tett Gyomán s akkor elvitt tőle néhány Rózsa Kalmár kiadású füzetet. Ponyváról van szó, a régi magyarság olvasmányairól, amely iránt Móra is, Kner Imre is — mindegyik a maga szemszögéből — érdeklődött. Az elvitt füzeteket Kner Imre november 6-i levelében visszakéri, mert szeretne a sorozatból minél teljesebbre szert tenni. ígéri, hogy Móra számára is megpróbál összegyűjteni egy sorozatra valót, de még később, 1928. február 3-án kelt levelében is azon búsúl, hogy bármennyit fáradozik is, nem sikerül a Rózsa Kálmán és neje-féle „istóriákból" megszerezni a teljes sorozatot, pedig egy készülő jubileumon ezzel akart kedveskedni Mórának. A magáétól képtelen megválni, mert családi érzések kötik: azokat nagyapja még ponyváról árulta. Mórával Kner Imre mindvégig fönntartotta egyre mélyülő kapcsolatait. Rajta keresztül ezekben az években is könyveket adományozott a Somogyi könyvtárnak, saját és külföldi kiadványokat.

8 Amikor Móra Gyomán és környékén ásatásokat végeztetett, ebben Kner Imre segítségére sietett, sőt az ásatás előkészítésében maga is tevékenyen résztvett.

9 Kner Imre a „meghatározhatatlan" mesterségű Mórát azért szerette, mert 264