Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 2. szám - 250 ÉVE ALAPÍTOTTÁK ÚJJÁ MEZŐBERÉNYT - Hentz Lajos: A népi tégla- és cserépvetés Mezőberényben

átköltözzön Mezőberénybe. Itt vásárolt — a későbbi üzem közvetlen szomszédságában — egy „zsellér" földet, és azon kezdte meg a munkát. Korábban a szomszédos Nun-féle berényi téglagyárban dolgozott, szakmai ismereteit ott szerezte. Unokájának emlékezete szerint a mezőberényi katolikus templom építéséhez égettek először téglát, erre az időre (1886) tehetjük az üzem alapítását. Később a tulajdonos, Tóth Mihály megvásárolta az előbb említett telep szomszédságában levő mintegy 3 zsellérnyi földet, mely azután az üzem végleges helye maradt. Tóth Mihálytól a fia, Tóth László vette át örökségképpen az üzem tulajdonjogát és irányítását, mely az ő vezetése alatt jóhírű, megbízható termékeket szállító kisvállalattá fejlődött, bár termelési kapacitás tekintetében nem vehette fel a versenyt a nagyobb felkészültségű mezőberényi gyárakkal. Ez utóbbi, de főként a világválság éveiben teljesen viszaesett építkezési kedv volt az oka, hogy 1931-ben megszüntette a termelést. A kis gyár (inkább műhely) azért érdemli meg a részletesebb tanulmányozást, mert gépesítés nélküli, régi kézi technikával dolgozott, megőrizte a hagyományos technikát, amely azóta szinte teljesen eltűnt. Minden bizonnyal az itt ismertetett módszerekkel folyt a termelés 70—80 évvel ezelőtt a megye valamennyi kisebb téglagyárában. A leírt technika és munkaszervezet több vonatkozásban évszázadokra visszanyúló elemeket tartalmaz. 1. Az „üzem" szervezése Az üzem szervezetében — mint említettük — a tőkés parasztgazdaság és a kézműipari vállalkozás egybefonódását szemlélhetjük. A munka szervezője, irányítója, egyben üzletszerzője maga a tulajdonos volt. A gazdaságban végzett fizikai munka mellett (még elég idős korában is részt vett az aratásban, hordásban) az üzemben is végzett ilynemű munkát, így pl. a kemence berakását rendszerint maga végezte. A családtagok közül az egyik leánya vett részt időnként mindkét gazdasági tevékenységben. Gazdaságában állandóan foglalkoztatott egy bennkosztos legénybérest és esetenként egy-egy pásztorgyereket. A béres többnyire csak a gazdaságban dolgozott, de nagyobb munkák, különösen a szállítások idején üzemi munkát is végzett. Az üzem két időszaki munkást foglalkoztatott: egy cserepest és egy téglást. Ezek általában mezőberényi (leginkább szlovák nemzetiségű) munkások voltak, de foglalkoztattak vidékieket (pl. kiskundorozsmaiakat) is. Munkájuk tavasszal kezdődött, rendszerint a mezőberényi tavaszi vásár (április 6.) idején jöttek a végleges egyezség megkötésére, s akkor kaptak előleget — rendszerint szóbeli — szerződésükre. Egy bizonyos mennyiségű cserép vagy tégla verését vállalták, 1000 darab után kapták a munkabért, tehát teljesítménybérben dolgoztak. A téglás, de még inkább a cserepes tulajdonképpen vállalkozó volt, aki a munka elvégzéséhez szükséges munkaerőről maga gondoskodott. A téglavetés — ha nem is kizárólagosan — elsősorban férfi munka volt, a cserépverésben már jobban lehetett női munkásokat alkalmazni. Éppen ezért a cserepes igen gyakran nagycsaládú ember volt, aki családtagjainak munkaerejére számítva vállalta a munkát. A cserepes munkája révén — 238