Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)
1973 / 2. szám - 1948 ÉVFORDULÓJA - Körmendi János: Adatok a Csanád megyei dohánykertész községek történetéhez 1848/49-ben
törlesztés által majdan tulajdonukká válandó örökös árenda által mielőbb gondoskodhatandok". 1 6 Kossuth tehát ígéretet tesz a kertészeknek sorsuk jobbrafordulásáról, és türelemre inti őket. A többi Csanád megyei folyamodó viszont még ígéretet sem kap az igazságügyi minisztériumtól. 1 7 És általában ez az eljárás a szomszédos megyék (Csongrád, Torontál) kérvényezőivel szemben is. 1 8 Világos tehát, hogy a forradalmi kormányzat a márciust követő események sodrában nem ismerte fel az ügy jelentőségét. Pedig már ekkor országos jelentőségű a kertészek, de általában a majorsági zsellérek problémája! Már az eddigiekből is láthatjuk, hogy a forradalom híre, a törvényalkotás ténye nem volt hatás nélkül a megyében élő kertészekre. A fennálló helyzettel szembeni állásfoglalásuk még inkább megmutatkozik abban, hogy a szigorú szerződések ellenére egyes helységek megtagadják a dohány termesztését: „Kövegy, és N.Majláth községek, úgy Alberti, Almás s Kamarás községek kertészei 1848—49-ben a kötelezett 2945 hold földön dohányt nem termesztvén 58 900 forinttal birságoltattak" 1 9 (ti. a forradalom után). Ez a szembeszegülés a paraszti ellenállásnak egyik sajátos, de igen hatásos módja volt. Jelentőségét akkor értjük meg igazán, ha vázoljuk a körülményeket. Ha megnézzük az itt említett községeket, megállapíthatjuk, hogy valamennyi közvetlen kincstári telepítés, és az 1843/44-es években jöttek létre. Legsérelmesebb ezeknek az 5 hold kötelező feles dohánytermesztés volt. Ez azt jelentette, hogy a kertész csak akkor tudta dohányföldjét rendesen művelni. ha egész évben legalább 4—5 személyt tudott ott foglalkoztatni. Ilyenformán tehát egész családjára, de még az esetleg házában lakó bérlet nélküli zsellér munkájára is szükség volt. E nagy munkaerő-ráfordításról képet kapunk, ha kiszámítjuk, hogy mennyi időt követelt évente e növény termesztése. Egy hold búza általában 6—7 munkanapnyi művelést kíván, míg egy hold dohányültetvény csak 130 munkanappal hozhat kielégítő eredményt, így 5 hold dohánnyal ötször 130, azaz 650 munkanap elfoglaltság van. 2 0 Ennyi elfoglaltság mellett viszont nem sok ideje maradt a kertésznek mással foglalkozni. Ezért van az, hogy e községek lakóinak szinte egyetlen pénzforrása a dohány. Kenyérgabonát is csak annyit termesztenek, amennyire épp a létfenntartáshoz szükségük van. Mindehhez hozzá kell még tennünk azt is, hogy a kincstár részéről milyen érdekek fűződtek a saját telepítésű kertésztelepekhez. Csak így látjuk világosan, hogy milyen bátor lépés volt a dohánytermesztés megtagadása. A bátorság mellett azonban rá kell mutatni az önálló lépésre is, hiszen a forradalom híre volt az egyetlen biztató tényező számukra. Emellett kiemelnénk még, hogy az említett községek lakóira hatással lehetett a nagymajláthiak magatartása, hiszen az április 12-i összejövetel éppen akkor történt, amikor már lassan esedékessé vált a melegágyi dohánypalánták kiültetése a földekre. Érthető, hogy a kincstár az első perctől kezdve a megtorlásra, megfélemlítésre gondolt. Mivel a forradalom ma vette pártfogásba a kertészeket, kérelmeiket elutasították, így már a kezdeti időszakban élhetett változatlan jogaival, és elrettentő példaként több községben lefolytatott néhány gyors eljárást. Nagymajláthon például Szabó János és Gyaraki János „méltatlanul minden vagyonuktól megfosztottak". 2 1 Az alberti dohányosokat pedig vasba verve kísérték földjük megművelésére. 2 2 Mindezek ellenére a kertészek az ellenál14* 211
