Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 2. szám - 1948 ÉVFORDULÓJA - Körmendi János: Adatok a Csanád megyei dohánykertész községek történetéhez 1848/49-ben

KÖRMENDI JÁNOS: ADATOK A CSANÁD MEGYEI DOHÁNYKERTÉSZ KÖZSÉGEK TÖRTÉNETÉHEZ 1848/49-BEN A telepítvényes falvak, ezek között a dohánykertész községek problematikája már jól ismert történeti irodalmunkban. Marxista történetírásunk mind országos, mind helyi (elsősorban megyei) vonatkozásban már jórészt feltárta azokat az alapvető törvényszerűségeket, általános jellemzőket, amelyek e helységek kialakulását, lakosságának életkörülményeit, a kialakuló kapitalista gazdálkodásba való beilleszkedésüket stb. jellemzi. Országos vonatkozásban feltétlenül ki kell emelnünk Takács Lajos, Gyimesi Sándor, Barta István munkásságát, akik többnyire nagyobb kérdéscsoportba beleágyazva érintik a mi kutatási területünkön található dohánykertész telepek problémáit is.

1 Az országos szintézisek mellett azonban kiemelkedő értékűek azok a tanulmányok, amelyeket a vidékünkön élő szerzők tollából olvashatunk. Utalni szeretnénk itt elsősorban Oltvai Ferenc munkáira,

2 melyekben nemcsak nagyon értékes megyei vonatkozású megállapításokkal találkozunk, hanem olyanokkal is, amelyekből kirajzolódik a XIX. század első felében megyénk és a szomszédos megyék területén élt zsellér mindennapi élete is. Az ilyen jellegű — apró részleteket bemutató — helytörténeti kutatás lényegében magában foglalja az országos törvényszerűségeket is, és sokoldalú, életszerű leírásával biztosítja annak jobb megértését. Jelen dolgozat témája az 1848-as jobbágyfelszabadításhoz kapcsolódik. Megpróbálunk rövid összefoglalást és néhány új adatot szolgáltatni a régi Csanád megyei (ma Békés és Csongrád m.) zsellérség — elsősorban a kertész községek lakói — történetéhez. Ilyen tekintetben talán mi is hozzájárulhatunk ahhoz, hogy megyénk lakosságának tudatában 1848 a maga valóságában tükröződjön. Fel kell hívnunk ugyanis a figyelmet arra, hogy népünk emlékezete többnyire úgy tartja számon 1848-at, mintha akkor a forradalmi lángban a jobbágyfelszabadítás, a jobbágyság intézménye egy csapásra megszűnt volna. A valóság pedig egészen más: a felszabadító törvények nem vonatkoztak csak az úrbéres jobbágyokra. A területünkön élt házas és házatlan zsellérek, szolgák — a bérlőközségek, kertészségek lakosai — továbbra is ugyanabban a bizonytalan helyzetben maradtak, mint amilyenben éltek megtelepedésüktől kezdve. A jobbágymaradványok — köztük a kertészek problémái — eltüntetése még hosszú éveken át foglalkoztatta az érdekelt feleket, az államapparátust és a közvéleményt. 206