Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 1. szám - SZEMLE

kimunkálása még színvonalasabb művek létrehozását teheti lehetővé. Mindenekelőtt talán arra kellene utalnunk, hogy bár az ilyen jellegű munkák az üzemtörténet műfajához tartoznak, mégsem nevezhetők kimondottan történeti feldolgozásoknak, hiszen a mögöttünk levő húsz esztendő még úgyszólván jelenünkhöz tartozik, itt még nem nagyon lehet történelemmé vált mozzanatokról, eseményekről szólni, következésképpen a feldolgozás módszere i> más kell, hogy legyen, mint esetleg egy 75 vagy 100 éves üzem történetének megírásánál. Az összefoglaló értékeléseknek, messzemenő következtetéseknek itt még kevésbé van helye, sokkal fontosabb a tények, számszerűségek objektív, szinte krónikaszerű rögzítése. Ebből következik az, hogy talán indokolatlan egy húszéves időszakot hat kisebb periódusra tagolni (annál is inkább, mivel a kötet tényanyaga lényegében az 1970-es adatokkal zárul) Kétségtelen, hogy a húsz év folyamán jelentős változások következtek be, népgazdasági szinten is, ezeket a változásokat azonban nem feltétlenül szükséges önálló korszakhatároknak tekinteni, mert így a fejlődés folyamatának áttekintése nehezül meg. Különösen, ha figyelembe vesszük azt, hogy az egyes számoszlopok, adategyüttesek évkoré legtöbb esetben nem egyezik a tárgyalt korszak időhatáraival. (Így pl. a II. ötéves terv időszakát tárgyaló fejezetben a következő a táblázatok évkoré: a női dolgozók létszáma 1962—1969, szakképzettség 1966— 1969, a nyereség alakulása 1968—1970, átlagkeresetek 1968—1969 stb.). Ezeket a szerkezetbeli problémákat célszerű még nagyobb gondossággal megoldani s így a feldolgozások mondanivalójának hatását, meggyőző erejét növelni. Meggondolandó továbbá, hogy vajon, ha a feldolgozásban annyira a termelési kérdések és azok mutatóinak az ismertetése kerül előtérbe, nem csúszik-e el a műfaj az egyszerű prospektus irányába, melynek egyetlen célja van: az üzletfelekkel megismertetni az üzem termelését, termékeit. Kétségtelen, hogy a fejlődés legszembeszökőbb mozzanatai mindazokban a számadatokban öltenek testet, melyek a szöveges mérlegbeszámolóknak is a legfontosabb elemeit alkotják. De lehetne talán többet szólni az emberekről, a dolgozókról, akiknek verejtékes munkája áll lényegében minden mutatós eredmény mögött. A kötet szerzője több helyen utal ugyan a szövetkezet dolgozóinak szociális viszonyaira, kulturális és sportvonatkozásaira, ezt az oldalt azonban nyilván még szélesíteni lehetne: akár a munkaverseny, a szocialista brigádmozgalom, az újítómozgalom részletesebb bemutatásával, akár az üzemi párt- és tömegszervezetek tevékenységének bővebb elemzésével. A hasonló kortörténeti jellegű üzemismertetések feldolgozásánál sem hanyagolható el az a követelmény, mely a történeti feldolgozásoknál is fennáll, hogy a fejlődés ismertetését ne kizárólag az üzem saját forrásanyagára, mérlegbeszámolóira, adatközléseire alapozza a szerző, hanem vegyen figyelembe más rendelkezésre álló forrásanyagot is. Ilyen fiatal, 20—25 éves üzemek vonatkozásában elsősorban a megyei pártarchívumok iratanyaga, valamint a helyi sajtó jöhet számításba, hiszen az ott található elemzések, ismertetések, adatösszeállítások kitűnően kiegészíthetik, színezhetik, sőt esetenként korrigálhatják is a mérlegbeszámolók rideg adatsorait, eredményesen járulhatnak hozzá a minél hiánytalanabb kép megrajzolásához. Mindezeken kívül lehetne még egykét megjegyzést tenni, így elsősorban azt, vajon célszerű-e a megfogalmazásnál az első személy használata, főleg ha ezt nem következetesen, hanem csak néha alkalmazza a szerző; fel lehetne vetni, vajon nem volna-e érdemes csökkenteni a számadatokat: nem egy adatsor csak a számszaki kérdésekben jártas olvasó számára mond valamit, a hozzá nem értők pedig érdektelenül siklanak át azok felett. Ezek és a korábban elmondottak azonban semmiképpen sem olyan kritikai észrevételek melyekkel a kitűnő mű érdemeit kívánnánk csökkenteni, csupán olyan tanúiságok, melyek e műfaj művelői számára az egyre magasabb színvonalú tevékenység kibontakoztatását kívánják elősegíteni. 12* 179