Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 1. szám - SZEMLE

mantikus, illetőleg szecessiós építészeti emlékeiről beszél. Aránylag terjedelme­sebben ismerteti azután a város szob­rait, jelentősebb képzőművészeti alkotá­sait. Ennek során kitér az épületplaszti­kára is és ráirányítja a figyelmet olyan szobrokra, amelyeket ugyan mindennap láthatnak az emberek, de senki sem tartja őket számon; mint például Jus­ticia szobra a városházán, vagy Sza­bolcs vezér és Szent István szobrai a vármegyeházán. A város képzőművé­szeti alkotásainak három csoportját vo­nultatja azután fel. Az első csoportba az I. világháború előtti időkből szár­mazó alkotásokat sorozza. A második csoportot a két világháború között ke­letkezett alkotások képezik. A harma­dik csoport pedig a felszabadulás utáni alkotásokat foglalja magában. A gon­dos felsorolásból, a különböző képző­művészeti alkotások bemutatásából ki­derül, hogy Nyíregyháza sok más váro­sunknál gondosabban, tervszerűbben és áldozatkészebben gyarapította szobrai és más képzőművészeti alkotásainak a szá­mát, s hogy ennek eredményeként Nyír­egyháza az egyik legharmonikusabban és legértékesebben „dekorált" városunk. A könyv utolsó fejezete Nyíregyháza felszabadulás utáni képzőművészeti éle­tével foglalkozik. Ismerteti az itt is mű­ködött képzőművészeti szabadiskolát, majd a helyi képzőművészet fejlődését a népművelés keretei között. Ez a fejezet a város grafikusainak, festőinek, szob­rászainak megértő és támogató számon­tartásáról, támogatásáról tanúskodik. A két könyvecske között számos kap­csolat van. Szorosan összetartoznak, egy­mást kölcsönösen kiegészítik. Jogosan vetődhet fel a kérdés, hogy miért külön jelentek meg, miért nem egyetlen köte­tet alkotva. Különállóságuk egyetlen, de nagyon méltányolható indoka az lehetne csupán, hogy az olvasók érdeklődését szemelőtt tartva az irodalmilag kíváncsi közönséget nem akarták képzőművészeti tájékoztatással terhelni. Ennek a felté­telezésnek erősen ellene mond az a tény, hogy ebben az esetben a kétféle érdek­lődés csak látszólag kétféle. Voltaképpen azonban egy és azonos: komplex hely­történeti. A két nyíregyházi híradás — ettől füg­getlenül — jó, alkalmas, sőt kiváló, pél­damutató munka. Rajtuk keresztül so­kan fogják nemcsak megismerni, hanem meg is szeretni Nyíregyházát. Tájékozó­dásuk a két nagyszerű kiadványnak megfelelően az átlagosnál magasabb szintű lesz; a két könyvecske olvasói minden bizonnyal helyesen tudják el­helyezni majd Nyíregyházát mind a ma­gyar városfejlődésben, mind a magyar élet teljességében. A hasonló szándékú Békés megyei törekvések számára a két mű kitűnő példát jelent. j i , / : ) Lipták Pál: Konyhában 173

Next

/
Oldalképek
Tartalom