Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 1. szám - SZEMLE

ségeiben a 18. század első felétől folyó kasos méhészkedés összegyűjtendő anyagát az orosházi ház körüli kasos méhészkedés leírásával és szakszókincsével egybevetni. 2. Szabó Géza Szempontok az e-zés vizsgálatához című dolgozatában (Nyelvtudományi Dolgozatok 5. sz.) a Békés megyei Doboz község e-zésének mai állapotát vizsgálja. A dolgozat ismertetését és méltatását a Békési Élet előző számában találja az érdeklődő. Az alábbiakban a dobozi é-ző nyelvjárást beszélő lakosság kialakulásához helytörténeti szempontból kívánok megjegyzést fűzni. A dolgozat utal rá, hogy Doboz a megye legrégibb településeinek egyike. Nevével először 1075-ben I. Géza király garamszentbenedeki apátsági alapítólevelében találkozunk. Doboz eddigi ismereteink szerint sem a tatárjárás, sem a török hódoltság idején nem pusztult el teljesen. A gyulai vár visszavételét megelőző évtizedben a megye többi helységeinek lakosaival együtt a doboziaknak is az észak felől szomszédos megyékbe kellett átköltözniök, hogy a gyulai török várőrség semmiféle élelemhez ne juthasson a megyében. Amikor a török kiűzése után a megye mint fegyverrel felszabadított terület kamarai (kincstári) kezelésbe került, Lindner gyulai kamarai tiszttartó 1696-ban a falut teljesen romokban találta. Ugyanő 1700-ban azt jelentette a Budai Kamarai Igazgatóságnak, hogy Dobozon csak 3 ház áll. A régi lakosok a szomszédos megyékből és nádasbeli rejtekeikből lassankint kezdtek visszaszállingózni, a gyulai rácok azonban 1703-ban Dobozt is feldúlták, és a lakosok újból földönfutókká lettek. A község csak 1713-ban települhetett újra. A megye 1715. évi adóösszeírása név szerint felsorolja a Dobozon lakó 24 jobbágycsaládfőt és 9 zsellért. Négy év múlva 28 család lakott itt 6 jobbágytelken. Ettől fogva a lakosság lényegében állandósult, bár sűrűn jöttek-mentek egyes családok, és az ínséges évek, pestis és kolera is nagy pusztítást vitt véghez. A dobozi lakosság egész története folyamán bizonyos fokú folytonosság állapítható meg, amit a községhatár 3—400 éves földrajzinév-anyagának megőrzése is bizonyít. A megyei helytörténet-kutatás egyik fontos feladata, hogy levéltári források alapján az egyes községek településeinek, kisebb-nagyobb pusztulásainak, az egyes családok be- és elköltözésének történetét nyomon kövesse és tisztázza. E téren még igen sok a tennivaló. Ezzel a munkával a megyebeli népnyelvi és néprajzi kutatás is igen nagy segítséget kapna. Ebben a munkában természetesen csak megbízható forrásokra szabad támaszkodni. Ilyenek Haan Lajos, Békés vármegye hajdana II. Oklevéltári rész (Pest 1870), — Karácsonyi János, Békésvármegye története I—II. (Gyula 1896), — Veress Endre, Gyula város oklevéltára 1313—1800, (Bpest 1938), — Olvasókönyv Békés megye történetéhez I. (Békéscsaba 1967), II. (Békéscsaba 1971. Lásd a felsorolt művek helynévmutatóit!) 171