Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Fülöp Károly: Emlékeim a szeghalmi Péter András gimnázium kezdő éveiről

gint fegyelmi vizsgálattal fenyegette meg. Az igazgatótanács válaszában fentebb már közölt válaszához még ezt tette hozzá: „Iskolánk a tanulóktól ilyen címeken soha nem szedett s most sem szed egyetlen fillért sem. Nem lenne jogtalan kérés, ha az iskola speciális helyzetére való tekintettel s fejlődésének biztosítására e járulé­kok fizetése alól felmentést kapnánk. Mivel azonban mindenkitől magára hagyatott iskolánk eddigi élete folyamán soha senkitől egy fillér segítséget sem kapott, tőlünk mindenki csak vár, kér sőt követel, ilyen irányú kérés előterjesztésére nem is gon­dolunk. Csak a sürgetés mellőzését kérjük, mert az adók s az iskolai szükségletek kifizetése után az esetleg megmaradó felesleget úgyis azonnal átutaljuk az egyh. kerületi pénztárához." Borsos Károly egyh. ker. középiskolai felügyelő 1933. május 25—29. napjain végzett iskolalátogatása után felvett jegyzőkönyv szerint iskolánk „több vonatkozásban mintaképe lehetne a többi ref. középiskolának. Hogy a taní­tás már öt helyen folyik, ez a nehéz gazdasági helyzetnek érthető és szinte el­háríthatatlan következménye." Bizony ekkor már csakugyan kerékpáron szágul­doztunk egyik kinti osztályunktól a másikig, ennélfogva a tízpercekben szükséges felügyelet hiánya erősen éreztette hatását a tanulók magaviseletén. E vonatkozás­ban az iskolai év vége hozott lényeges javulást. A Weiszberg telek beépített részé­nek eladása révén szerzett pénzből 1934 január havában megindult az eredetileg csak internátusi pavilonnak szánt törzsépület kitoldása, hogy valamennyi osztályun­kat egy fedél alá hozhassuk. Papp Lajos ref. lelkész halála után az új lelkésszé vá­lasztott Tildy Zoltán fáradozásai nyomán enyhülés állott be az iskola és a presby­térium viszonyában is. Ennek volt köszönhető, hogy a sárréti értelmiség hathatós anyagi támogatásával (amely 8450 P-t adott össze) sikerült a cserkészotthon ud­varán egy egészséges, új épület emelése. Ez már úgy készült, hogy magja lehessen a két internátus egyesítése után működő nagy internátusnak. Ezt a tényt az állami el­lenőrzést végző Ady Lajos is örömmel szögezte le az iskola meglátogatásáról szóló jegyzőkönyvben, megjegyezvén azt is, hogy „a tanárok nemcsak a község, hanem az egész környék társadalmi és kulturális életének vezetői. Sajnos a saját anyagi hely­zetük és az iskola létéért való küzdelem megakadályozza őket az elmélyedő tudo­mányos munkában, amihez tehetségük és kedvük bőségesen volna. De így is a leg­utóbbi hónapban az igazgatónak és Nagy József tanárnak tollából érdekes iskolai segédkönyv látott napvilágot, Fülöp Károly pedig Sinka István parasztköltő ver­seit rendezte sajtó alá és látta el bevezető sorokkal." A VIII. osztály megnyitásakor két új kartárs lépett munkába. A második angol tanszéket Csaba József, a rajztanárit Boross Géza festőművész, oki. rajztanár fog­lalta el. Csaba József csak egy évig működött iskolánkban, aztán a nagykőrösi ref. gimnáziumhoz távozott. Boross Géza országos hírű festőművészként halt meg nemrégen Budapesten. Megválasztása azzal a feltétellel történt, hogy fizetést nem kap csak kosztot az internátusban s lakását kifizeti az alapítvány. Hogy valami készpénzt is kapjon, az igazgatótanács megbízta őt a vonattal bejáró tanulók felügyeletével. E célból a bejárók fizettek valami csekély összeget, hogy legalább havi 50 P pénzt is kaphasson. Ezért már reggel 4 órakor bent kellett lennie a be­járók szobájában, mert az akkori menetrend szerint az első tanulók már hajnalban megérkeztek Szeghalomra. Boross modern szemléletű, itt-ott alig érthető hadarássá fajuló beszédű művészember volt. Rudnay mestertől tanult az akadémián, talán ez teszi érthetővé képeinek sötét tónusait. Lelkes ambícióval tanított, gyors, erélyes tömör utasításait azonban az órákon különösen az alsóbb oisztályok apró tanulói alig, legtöbbször pedig egyáltalában meg sem értették. Ezért aztán sok órájáról sírva-ríva jöttek ki a gyerekek, pedig szerették őt, mert emberséges, gyermekszerető tanár volt, aki még egy keményebb szóval sem bántotta soha a tanítványait. Itteni működésének legszebb emléke Péter András életnagyságú portréja, de lefestette a testület több tagját s azok családtagjait is. 1933 decemberében tető alá került a cserkészotthon udvarán épülő új egyemeletes internátusunk, de a felmerült kiadásokat csak úgy sikerült fedezni, hogy a tanárok a decemberi fizetésüket nem kapták meg. Az alapítvány e nehézségeivel mit sem törődve a püspöki hivatal 736/1934 sz. leiratában a mostmár 7627 P. tanügyi köz­igazgatási járulékunkat és a debreceni nagykönyvtári hozzájárulást 30 nap alatt kiegyenlíteni rendelte el. Hogy az összegnek valamelyest törlesztését meg lehes­sen kezdeni, iskolánk kénytelen volt a tanulóktól 30 P beírási és 12 P mellékdíjat 158

Next

/
Oldalképek
Tartalom