Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Fülöp Károly: Emlékeim a szeghalmi Péter András gimnázium kezdő éveiről

üres idejét áldozta fel az új intézmény szolgálatában, hanem amúgy is csökkentett fizetésükből még anyagi áldozatot is hoztak, hogy munkájukat siker koronázza. Ez nem is maradt el, mert a tanulók testi fejlődése és tanulmányi eredménye észrevehetően javult. 1931 júniusában dr. Temesváry Imre, kerületünk országgyűlési képviselője személyesen vitte el alapítványunk kérését a pénzügyminiszterhez a fizetéskiegészítő államsegély kiutalásáért és építkezési kölcsönért, de nem ért el semmi eredményt. A püspöki hivatal erélyes leiratban sürgette a tanügyi közigazgatási járulék és a debreceni nagykönyvtári hozzájárulás azonnali rendezését. Az igazgató válaszában leszögezte, hogy a búza árának katasztrofális csökkenése [ami egyedüli alapja a gimnázium megmaradásának] miatt az alapítvány igen súlyos helyzetbe került. E helyzetében támogatást, segítséget senkitől sem várhat nagyobb reménykedéssel, mint éppen az egyházkerülettől, amely atyai jogon is legközelebb áll hozzánk s a maga nagy tekintélyével és hatalmával sokkal könnyebben pótolhatja a hiányokat, mint a mi kicsiny, mindenkitől elhagyott iskolánk. Mindezek alapján haladékot kért e járulékok befizetésére. A válasz erre a kérdésre az volt, hogy a püspöki hivatal az igazgatót fegyelmi vizsgálat lefolytatásával fenyegette meg (1932. április 4-iki igazgatótanácsi jegyzőkönyv 49. pont). Az osztályok és a tanulók számának emelkedése egyre több anyagi terhet hozott, ezért az igazgatótanács elhatározta, hogy ezeket belső kölcsönből csökkenti. Az iskola takarékbetétjeiből 2500 P-t kivettünk, s ebből a Lopos Gyula tanszergyárosnál fennálló tartozást egyenlítettük ki, a megmaradó összeg egyik felét adófizetésre, a másik felét a nyugdíjintézeti hátralék törlesztésére fordítottuk. Ady Lajos tanker, főigazgató 1932. dec. 9-iki látogatásakor készült jegyzőkönyve kimerítő részletességű képet ad intézetünk anyagi nehézségeiről, épülethiányról, a tanárok törzsfizetésének jelentős csökkentéséről stb., aztán elismeréssel szögezi le, hogy: „a szegény tanulók évi 3100 P internátusi, a gimn. tanulók 70%-a tankönyv és egyéb tanszersegélyben, az arra érdemesek készpénzsegélyben is részesülnek. Nem lehet szó nélkül hagyni a tanároknak a község, sőt környéke közéletének irányításában kifejtett tervszerű hatását, amely ilyen mértékben alighanem egyedülálló az egész országban. Az állami főfelügyelet nevében megköszönöm a tanárkarnak átlagot magason felülmúló buzgóságát." Az 1932/33. iskolai év négy új kartárssal növelte testületünket. Kenyeressy Sándor mint a második magyar—német, Wiesinger László (aki később Jermendyre magyarosította a nevét), mint a mat.—fiz. tanszék betöltője, Jámbor Emil, mint a cserkészotthon nevelőtanára, Sziván János, mint a hegedű szaktanára lépett munkába. Kenyeressy csöndes, szelíd, csak a hivatásának élő ifjú volt. Törékeny, beteges testében nemes ambícióktól fűtött, erős lélek lakott, amely rövid élete utolsó percéig nem adta meg magát az elmúlás gondolatának. Alig 3 évig tartó itten működése állandó harc volt egy energiától duzzadó szellem és egy gyilkos kórtól tönkre őrölt test között. A munka hőseként él bennem az emléke, aki nemcsak tanítványainak, hanem nekünk, kartársainak is példát adott arra, hogyan kell megállanunk azon a helyen, ahova sorsunk dolgozni állított. Még a halála előtti napon is eltámolygott osztályába, megtartani az óráit. Wiesinger László daliás termetű, szép arcú ifjú volt, aki az Eötvös kollégiumból hozta magával magas szintű szaktudását s kitűnő didaktikai készségét. Tanítványai elé mindig a legmagasabb követelményeket állította, s a feladatok legprecízebb megoldását követelte. A tanulók általában rettegtek óráitól, de akik közülük műegyetemre kerültek, a hála érzésével ismerték el, mennyi könnyebbséget jelentett számukra az a szilárd matematikai alap, amelyet az ő szigorú következetessége folytán sajátítottak el iskolánkban. Tanítványaink gondos nevelője is volt, aki nagy gondot fordított még az ízléses öltözködés szabályainak megismertetésére is. Jámbor Emil a nevének megfelelő halk egyéniség volt. Emlékezetem szerint igen kevés ideig állott intézetünk munkatársai között. A legérdekesebb, legbohémebb egyéniség kétségtelenül Sziván János volt az új kollégák között. Az iskola amúgy is pezsgő zenei életét kitűnő vonós zenekar összeállításával élénkítette. Színvonalas diákhangversenyei népes közönséget vonzottak minden alkalommal. E tanévben választotta rendes tanárrá az ig. tan. Baka Bélát, aki vallástanári és gyorsírástanári oklevelet is szerzett 1932-ben. 1933. március 2-án a püspöki hivatal 224/1933 sz. leiratában az immár 5332 P-re nőtt egyh. ker. közigazgatási járulék azonnali kifizetését sürgette s az igazgatót me157