Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Fülöp Károly: Emlékeim a szeghalmi Péter András gimnázium kezdő éveiről

üres idejét áldozta fel az új intézmény szolgálatában, hanem amúgy is csökkentett fizetésükből még anyagi áldozatot is hoztak, hogy munkájukat siker koronázza. Ez nem is maradt el, mert a tanulók testi fejlődése és tanulmányi eredménye észre­vehetően javult. 1931 júniusában dr. Temesváry Imre, kerületünk országgyűlési képviselője szemé­lyesen vitte el alapítványunk kérését a pénzügyminiszterhez a fizetéskiegészítő állam­segély kiutalásáért és építkezési kölcsönért, de nem ért el semmi eredményt. A püs­pöki hivatal erélyes leiratban sürgette a tanügyi közigazgatási járulék és a debre­ceni nagykönyvtári hozzájárulás azonnali rendezését. Az igazgató válaszában le­szögezte, hogy a búza árának katasztrofális csökkenése [ami egyedüli alapja a gim­názium megmaradásának] miatt az alapítvány igen súlyos helyzetbe került. E hely­zetében támogatást, segítséget senkitől sem várhat nagyobb reménykedéssel, mint éppen az egyházkerülettől, amely atyai jogon is legközelebb áll hozzánk s a maga nagy tekintélyével és hatalmával sokkal könnyebben pótolhatja a hiányokat, mint a mi kicsiny, mindenkitől elhagyott iskolánk. Mindezek alapján haladékot kért e járulékok befizetésére. A válasz erre a kérdésre az volt, hogy a püspöki hivatal az igazgatót fegyelmi vizsgálat lefolytatásával fenyegette meg (1932. április 4-iki igazgatótanácsi jegyzőkönyv 49. pont). Az osztályok és a tanulók számának emelke­dése egyre több anyagi terhet hozott, ezért az igazgatótanács elhatározta, hogy eze­ket belső kölcsönből csökkenti. Az iskola takarékbetétjeiből 2500 P-t kivettünk, s ebből a Lopos Gyula tanszergyárosnál fennálló tartozást egyenlítettük ki, a meg­maradó összeg egyik felét adófizetésre, a másik felét a nyugdíjintézeti hátralék törlesztésére fordítottuk. Ady Lajos tanker, főigazgató 1932. dec. 9-iki látogatásakor készült jegyzőkönyve kimerítő részletességű képet ad intézetünk anyagi nehézsé­geiről, épülethiányról, a tanárok törzsfizetésének jelentős csökkentéséről stb., aztán elismeréssel szögezi le, hogy: „a szegény tanulók évi 3100 P internátusi, a gimn. ta­nulók 70%-a tankönyv és egyéb tanszersegélyben, az arra érdemesek készpénz­segélyben is részesülnek. Nem lehet szó nélkül hagyni a tanároknak a község, sőt környéke közéletének irányításában kifejtett tervszerű hatását, amely ilyen mérték­ben alighanem egyedülálló az egész országban. Az állami főfelügyelet nevében megköszönöm a tanárkarnak átlagot magason felülmúló buzgóságát." Az 1932/33. iskolai év négy új kartárssal növelte testületünket. Kenyeressy Sándor mint a második magyar—német, Wiesinger László (aki később Jermendyre magya­rosította a nevét), mint a mat.—fiz. tanszék betöltője, Jámbor Emil, mint a cserkész­otthon nevelőtanára, Sziván János, mint a hegedű szaktanára lépett munkába. Kenyeressy csöndes, szelíd, csak a hivatásának élő ifjú volt. Törékeny, beteges testében nemes ambícióktól fűtött, erős lélek lakott, amely rövid élete utolsó per­céig nem adta meg magát az elmúlás gondolatának. Alig 3 évig tartó itten műkö­dése állandó harc volt egy energiától duzzadó szellem és egy gyilkos kórtól tönkre őrölt test között. A munka hőseként él bennem az emléke, aki nemcsak tanítvá­nyainak, hanem nekünk, kartársainak is példát adott arra, hogyan kell megállanunk azon a helyen, ahova sorsunk dolgozni állított. Még a halála előtti napon is eltá­molygott osztályába, megtartani az óráit. Wiesinger László daliás termetű, szép arcú ifjú volt, aki az Eötvös kollégiumból hozta magával magas szintű szaktudását s kitűnő didaktikai készségét. Tanítványai elé mindig a legmagasabb követelmé­nyeket állította, s a feladatok legprecízebb megoldását követelte. A tanulók általá­ban rettegtek óráitól, de akik közülük műegyetemre kerültek, a hála érzésével ismerték el, mennyi könnyebbséget jelentett számukra az a szilárd matematikai alap, amelyet az ő szigorú következetessége folytán sajátítottak el iskolánkban. Ta­nítványaink gondos nevelője is volt, aki nagy gondot fordított még az ízléses öl­tözködés szabályainak megismertetésére is. Jámbor Emil a nevének megfelelő halk egyéniség volt. Emlékezetem szerint igen kevés ideig állott intézetünk mun­katársai között. A legérdekesebb, legbohémebb egyéniség kétségtelenül Sziván János volt az új kollégák között. Az iskola amúgy is pezsgő zenei életét kitűnő vo­nós zenekar összeállításával élénkítette. Színvonalas diákhangversenyei népes kö­zönséget vonzottak minden alkalommal. E tanévben választotta rendes tanárrá az ig. tan. Baka Bélát, aki vallástanári és gyorsírástanári oklevelet is szerzett 1932-ben. 1933. március 2-án a püspöki hivatal 224/1933 sz. leiratában az immár 5332 P-re nőtt egyh. ker. közigazgatási járulék azonnali kifizetését sürgette s az igazgatót me­157

Next

/
Oldalképek
Tartalom