Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)
1973 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Fülöp Károly: Emlékeim a szeghalmi Péter András gimnázium kezdő éveiről
egészen kis helyiség is, amely igazgatói iroda, tanári szoba és a tanításhoz szükséges szemléltető eszközök tároló helye volt egymagában. Még volt egy nagyobb termünk is a téli tornaórák megtartására. A második osztály megnyitásakor nemcsak én lettem az iskola új tanára, hanem Péter Zoltán is, aki a nagykőrösi ref. tanítóképzőből jött át iskolánkba. Szúrós tekintetű, íekete hajú, komoly természetű ember volt, akiből teljesen hiányoztak a Baka Bélában és bennem lappangó vidám, bohém vonások. Tudós ambíciók fűtötték, meglevő ref. lelkészi és magyar-történelem szakos középiskolai tanári oklevelei nem elégítették ki. Magánúton megszerezte a német nyelv tanításához szükséges képesítést is, bölcsészet-doktori szigorlatot tett, s Szeghalomról eltávozva a debreceni ref. kollégium igazgatójaként halt meg férfikora delén. Kis számú testületünk mellett működött mint alapítványi pénztáros Petri Lajos, mint a lányok felügyelőnője Orbán Róza s mint hivatalsegéd Kovács Gyula. Mindhármukat becsületesség, szorgalom és ügybuzgóság jellemezte. A második osztály megnyitásával szükségessé vált internátus létesítése is, mert Szeghalom kedvező fekvése és nagy vidéke 90 tanulót gyűjtött a még csak két osztályos gimnáziumba. Közülük 30 szeretett volna internátusi elhelyezést nyerni, de a kérdést csak úgy lehetett megoldani, hogy a jelentkezők többségét az alapítvány tulajdonát képező ún. Weiszberg házban, a kisebb részét Papp Lajos ref. lelkész megértő jóindulata révén a paróchián helyezték el. A Weiszberg házban Pásztor Józsefék, a paróchián Péter Zoltán ügyelt fel a tanulókra. A kosztot saját főzésre alkalmas konyha híján a Kutasi-vendéglőből hordatta az internátus. Baka Béla a kisebb, én a nagyobb internátusban étkeztem. Természetesen egy asztalnál ültünk a gyerekekkel s megtanítottuk őket a kulturált étkezés törvényeire. Pásztor Józsefék oly rátermettséggel és buzgalommal vezették az internátust, hogy iskolánk teljes kifejlődése után is, egészen nyugalomba vonulásáig Pásztor volt vezetője, éltető lelke az internátusnak. Öt mint tanárt is nagy tárgyszeretet, gondos előkészület s óráinak érdekes szemelvények felolvasásával történő színessé, elevenné, változatossá tétele jellemezte. A világgazdasági válság s a második világháború nehéz éveiben nem kis feladat volt a száznál is nagyobb létszámú ifjúságot tápláló, ízletes s növő szervezet számára elegendő élelemmel ellátni. Ö ezt a nehéz feladatot mindvégig sikerei oldotta meg. Hű segítő társat nyert munkájához a szintén pedagógus képesítésű feleségében, aki nemcsak az internátus anyagi problémáinak megoldásában, hanem a tanulók tanulmányi ellenőrzésében is dicséretre méltó munkát végzett. Valósággal a szerető édesanya szerepét töltötte be, akinek még arra is gondja volt, hogy egyik vékonyka, alig 20-kg-os, vékony csontozató nebuló naponta háromszor pontosan megkapja a maga orvosilag előírt csukamájolaj adagját s egy másik gerincferdüléses fiúcskát naponta saját kezével fűzzön vasfűzőbe. Lelkesedéssel és buzgalommal álltam munkába. Az évszázados múltú, rengeteg történelmi és más egyéb tradícióval rendelkező Bethlen kollégiumban végzett küzdelmes munkák után itt új nevelési célok sorjáztak elém. Nagyenyeden a kisebbségi sorsba jutott magyarság megmaradásáért, Szeghalmon a korszerűtlen, félfeudális tarsadalmi forma elesettjeiért: a koldus-szegény kisparasztság, kisiparosság és kisértelmiség kiműveléséért látszott fontosnak és szükségesnek a küzdelem. E küzdelem kimagasló szellemi és erkölcsi értékekben gazdag vezére volt igazgatónk Nagy Miklós, aki nemcsak saját szaktárgyainak a matematikának és fizikának elsőrendű ismerője és oktatója volt, hanem óriási és a legszélesebb körű olvasottsággal is bírt mind a magyar, mind a világ szépirodalmában, mind a többi középiskolai tárgyak szakirodalma és didaktikája körében is. Sűrűn látogatta óráinkat s a látogatásokat követő kritikai megjegyzései s néha a viták határvonalát meghaladó eszmecseréink gazdag tanulságokkal jártak mindnyájunk számára. Nagy súlyt helyezett az egyes tantárgyak módszeres, jól átgondolt és eredményes tanítására. Hogy minden tantárgy tanítását szakszerűen ellenőrizni tudja, saját szaktárgyain kívül minden évben egy-egy humán tárgy tanítását is elvégezte valamelyik osztályban. Gyakran tartottunk bemutató tanításokat s ezeket mindig beható óraelemzések, didaktikai értékelések követték. A legszigorúbb bírálatért sem sértődött meg egyikünk sem, ha az kellően alátámasztott volt. Azt már meg sem említem, hogy jól átgondolt, részletes óravázlat nélkül egyetlen órára sem volt tanácsos bemennünk. Mivel akkoriban még nem volt szakfelügyeleti rendszer, munkánkat az állam 152