Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Hunya István: Az 1922-es választások végső harcai Endrődön és Gyomán

a választási gyűléseket. A főszolgabírókat azonban utasította: a csendőrség készen legyen! Bár eddig nem avatkoztak be. Na de majd nyugtával dicsérjük a napot. Most az a fontos, mivel közeledik a választás napja, meg kell szervezni a választási helyiségekbe a szavazatszedő bizottságokat, olyan szaktársakból, kisparasztokból, kisiparosokból, akik részünkre megbízhatók. És azokat, akik a kijelölt gyülekező helyeken irányítják a szavazókat, távol tartják a rendbontókat. És amíg lehetőség van, agitálni kell jelöltünk érdekében ... Amíg a tizenkilenc kilométert visszakocsikáztuk Endrődig, Brunner elvtárs nem iparkodott oktatni. Halkan azonban megemlítette: — Nem azt mondom Hunya elvtársam, Pesten minden könnyen megy, de könynyebb, mint itt. — Ez érthető elvtársam. Ha ismernéd a múlt század végi és századunk első évtizede paraszti mozgalmakat, megértenéd magyarázat nélkül, mi a különbség ebben és az ipariak mozgalma között. A szociáldemokraták jobboldali vezetői már a múlt században megértették, éppen azért inkább fékezték és nem előre segítették a nincstelenek mozgalmát. — Na én ezt nem mondanám! — Én se mondanám, ha nem győződtem volna meg a tagadhatalan tényekből. Ne vedd rossz néven, ha ajánlom, vedd elő az 1896-tól megjelent Népszava, a Földmívelő és a Világszabadság újságokat. Olvasd el azokat a cikkeket, amelyek a mezőgazdasági munkások harcaival foglalkoznak. Meg fogod érteni, amit mondtam a párt egyes vezetők helytelen viselkedéséről a parasztmozgalommal szemben. Bár ne úgy lett volna. Valószínű másképp alakul a munkásság és nincstelen földmunkások helyzete is... Na bizonyos, hogy Vági István tetszett a dolgozó embereknek Gyomán is Éndrődön is. — Nem tudok hozzá szólni. Csak azt tudom, amit Blicher elvtárs mondott, mielőtt elindultam és amit neked is említettem Hunya elvtárs. A párvezetők nyilván jobban tudják, mikor kell lassan, óvatosan haladni anélkül, hogy összeütközzünk a hatalommal. Amit a pártvezetőség akar, azt csak így óvatosan, lassan lehet elérni. Nagy haladás már ez is, hogy részt veszünk a választásokon és bejutunk a parlamentbe. Akinek ez ma nem elég, az előbb-utóbb összeütközik az államhatalommal, meg a pí'-rt vezetőséggel. — Eszerint az evolúcióra bízza a párt vezetősége a munkásság helyzetét? — Ez most a legésszerűbb Hunya elvtárs .. . A kondorosi gyűlésről a Földmunkások Lapja 1922. május 27. száma így emlékezik meg: „Kondoros községben május 20.-án impozáns gyűlés volt... Brunner István (Budapest) ... utána Hunya István (Endrőd) hívták fel a figyelmet Vági István elvtársra." *** A választás napjára felkészítettük a szaktársakat, kisgazdákat, akik már előbb ajánlkoztak a szavazó helyekre a szavazók összeírására, a választási szabályok betartásának ellenőrzésére. Külön csoportokat alakítottunk a rend tartására és a szavazók irányítására. Négy kerékpáros futárt szerveztünk. Minden két órában a szavazat eredményével indultak ketten Kondorosra, ketten Gyomára. És mert Kondoroson, Gyomán is úgy volt megszervezve a futárszolgálat, a középúton találkozva, átadták egymásnak az addig jelöltünkre leadott szavazatok számát. Ez a módszer nagyszerűen bevált. Minden két órában láttuk, hányan szavaztak jelöltünkre és az eredményt a gyülekező helyeken ismertettük is. Már a választás beindítása után hamarosan tapasztaltuk: a főszolgabírósag fő gondja Endrődre irányult. A Kőrösön túli kisparasztok a tanyákon cirkáló gyomai lovascsendőrökkel találkoztak. Az endrődi csendőrök, rendőrök a községben sétálgattak. Dél tájon a község főútján is végigporoszkált két lovascsendőr. Végiglovagoltak a szarvasi úton is és a községháza udvarában állapodtak meg. A választási irodában és a gyülekező helyeken dél felé a Honvédelmiek és az egységesek nyugtalankodtak. Mi nyugodtan viselkedtünk. Néhányszáz szavazattal vezettünk. Legnyugtalanabbak a Honvédelmiek. Gyülekező helyükön pedig nagy betűk hirdették: Aki Szemere Józsefre szavaz, az „Egész Magyarország boldogságára" szavaz. Kortesei már tizenegy óra felé kesernyés szájízzel tapasztalhatták: 144