Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 1. szám - TANULMÁNYOK: - Elek László: Petőfi Sándor (1823-1849)

26 éve ellenére is teljes egész élete volt. Teljes és egész, mert igaz volt benne minden: a szerelem, a barátság, a gyűlölet, a harag, a hazáért és a szabadságért való rajongás, a népszeretet, az internacionalista hit. Befejezett élet volt. Az ő lángja nem görögtűzként égett és lobogott, nem lehetett volna megszelíditeni az erejét, és csak melegítésre kárhoztatni Világos után. A többiek tudhattak „ketté vágva, felnégyelve, darabokra tépve is élni, de Petőfi számára nem volt való az az élet, ,az a küzdés, ahol láncra vert kéz börtön falára karcolja keserű gondolatait" — emlékezett reá az egykori barát. De mondjuk meg azt is, haszontalannak és hiábavalónak bizonyult a monarchia fáradozása, hogy megölje szellemét. Hiába köröztette, hiába ítélte halálra, nem árthatott neki: fáról fára szállott, mint egy közös eszme. Az ő népszeretetének a lángja csapott fel a grófi szérűn zokogó koldussereg költőjében, Adyban és a dolgozó nép okos gyülekezetére apelláló József Attilában. Az ő alakja volt lobogónk új életünk megteremtésekor és irodalmunk újjászervezése idején. Az ő szellemujjának merészebb vonásai élnek Aranytól kezdve a mai költők legjobbjainak a munkásságáig: Illyésig és Juhász Ferencig. Az ő társadalmi haladást és nemzeti függetlenséget követelő szabadságvágya biztatott és lelkesített egy évszázadon át, és él ma is legjobbjaink szívében. Ott tüzel mindannyiónkban, akik szeretjük az életet és a szabadságot. Ezért emlékezünk tisztelettel és szeretettel reá. Ezért őrizzük és tápláljuk szívünkben szíve lángját. Szellemének méltó örökösei vagyunk, akik új, szebb hazát teremtettünk a régi helyén. A mienk ő, akik bizonyosan tudjuk már, hogy valóság lett gyermekkori álma: dicső neve ... örökkön él! Lipták Pál: Krumpliszedők