Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 2. szám - Rell Lajos: Az Alföldi Első Gazdasági Vasút vonalhálózatának kiépítése

RELL LAJOS: AZ ALFÖLDI ELSŐ GAZDASÁGI VAStJT VONALHÁLÓZATÁNAK KIÉPÍTÉSE 1971-ben végleg megszűnt a személyforgalom a volt AEGV-vonalakon, a kisvasút betöltötte hivatását, története lezárult. Abban az időben, 1894-ben, amikor az Alföldi Első Gazdasági Vasút létrejött, az ilyen vasutaknak célja és rendeltetése az volt, hogy a nehezen megközelíthető vagy megközelíthetetlen vidékeket korszerűen és olcsón kössék össze a közlekedési középpontokkal. A közutak, a vidéki lakosság túlnyomó részének nem biztosították a közlekedés előnyeit, mert nagyobb távolságokra történő szállítások csak kocsival, hosszabb idővel és nagyobb költséggel voltak lebonyolíthatók. Az őszi esős időszakban pedig a mezőgazdaság tömegcikkeinek: a cukorrépának, kendernek stb. szállítása fokozottabb gondot jelentett, a közutaknak — nagyobb forgalom következtében — megrongálódása miatt is. Mindezekhez járult még az is, hogy a közutakat, állandóan kivetett útadóval kellett fenntartani az érdekelteknek. A vasúti fővonalak, elsősorban építési költségeikre való tekintettel, akkor sem voltak alkalmasak sűrű vasúti hálózat létesítésére s így e célnak a lényegesen kisebb építési és kezelési költségeket igénylő, a vidék különleges viszonyaihoz is alkalmazkodó gazdasági vasutak feleltek meg a legjobban. Mik voltak ezek a különleges viszonyok? A községek és uradalmak jelentékeny része az államvasúti vonalaktól távol volt, s így ennek forgalmába nem kapcsolódhatott be. A helyiérdekű gazdasági vasút az ilyen érdekek szükségleteit elégíthette ki. További nagy előny volt az is, hogy az ilyen helyiérdekű vasutak vonalai a községek belterületén is kiépülhettek, nem gőzmozdony, hanem motoros üzemükre tekintettel, lehetővé téve ezzel a közúti vasút jelleget is. Az ilyen vasútvonalak azután, a községeken áthaladva, a műút mellett vonultak tovább és így a közúti hidakon is átvezethetők voltak, külön vasúti híd építése tehát nem volt szükséges. Az ilyen keskenyvágányú (760 mm nyomtávolságú) vasutak létjogosultságát az is erősítette, hogy üzembentartásuk olcsóbb volt a rendes nyomtávolságú (1435 mm) vasutaknál és így kisebb forgalmuk is biztosíthatta üzembentartásuk lehetőségét és ezzel a kevésbé lakott vidékek részére is nyújthattak közlekedési előnyöket. Elsősorban persze a nagy uradalmaknak nyújthatta előnyeit a „kis212