Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 3. szám - SZEMLE

tén nagyon értékes katalógusokat adott ki a kéziratos térképekről, vízrajzi, ármentesítési, szabályozási szempontok szerint szelektálva azokat. A debreceni kötet kiemelkedő jellegét két tényező biztosítja: Az egyik az, hogy Debrecen és Hajdú-Bihar mai területére nézve teljességre törekedett, függetlenül a térképek őrzési helyétől. (Eközben a megye mai kiterjedésénél tágabb terület térképeit is felsorakoztatja.) A másik fontos eredmény az, hogy a térképanyag módszeres jegyzékén túl (a leírások Módy Györgytől származnak) öt tanulmány elemzi hasznosításuk módszereit és lehetőségeit, beleágyazva a terület településtörténetébe. (E tanulmányok Mesterházy Károly, Módy György, Dankó Imre és Komoróczy György tollából születtek.) A kötetnek mintegy harmadát a térképen előforduló helynevek adattára teszi ki, községenkénti csoportosításban, minden esetben utalva a térkép sorszámára. (Ez az adattár Nagy Gyuláné munkája. Hozzákapcsolta a térképszerzők jegyzékét is.) A munka minden megye számára példa lehet. Eredményeiben továbbfejlesztette azt a módszert, amelyet a két háború között Eperjessy Kálmán, a felszabadulás után pedig Bendefy László, Fodor Zsigmond, Gazdag László és mások is alkalmaztak. (Gazdag László Orosháza és Battonya térképanyagát dolgozta föl teljességre törekedve.) A debreceni kötet a bihari kéziratos térképek sorában számos olyan ábrázolást ismertet, amelyek megyénk egyes részeit, az 1950-ben idecsatolt, korábban bihari községeket mutatják be: 1777-ből való a Sebes-Körös Szeghalom környéki szakaszának ábrázolása 1797-ből a szeghalmi határ egy részlete, 1815-ből a körösnagyharsányié, 1870-ből a sarkadi határ teljes vázlata. A Körösök és a Berettyó számos vízrajzi térképe hasonlóképpen fontos a mi megyénk kutatói számára is a debreceni levéltár gyűjteményében. A kötetnek egyetlen gyengéje van: A bős4ges mellékletanyag nagyobb fele (fénykének után készült klissék alapján) csak részben használható, elmosódott. Ezeket célszerűbb lett volna retusáltatni vagy átrajzoltatni. Eperjessy Kálmánnak, a komplex településtörténeti kutatás kiváló tudósának két újabb munkáját megyénk alapvető irodalmában is számon kell tartanunk. Városaink múltja és jelene (Bp. 1971. 308 old. Műszaki Könyvkiadó) c. kötete ugyanolyan kézikönyv-jellegű összefoglalás, mint a széles körben ismert A magyar falu története. A nagyon szép kiállítású könyv első kétharmada a magyar várostörténet szintézise, az utolsó' harmad az egyes városok rövid jellemzése és jól összeállított irodalmi tájékoztató. Saját szerteágazó eredményei mellett a városok múltját és részben a jelenét is érintő történeti, földrajzi, építészeti, városrendezési, közigazgatási, szociológiai irodalom legfontosabb megállapításait is felhasználta, figyelembe vette. A munka részletekbe menő tartalmi ismertetésére nincs terjedelmi lehetőségünk. Eperjessy Kálmán koncepcióját, eredményeit ismerve országos keretben szemlélhetjük Békéscsaba, Gyula,. Orosháza, Szarvas, Békés múltját. Örömmel fedezheti fel a kötetben a megyénk'oeli olvasó a gyulai vár fényképét, Szarvas címerét, Szarvas II. József kori térképét. A lexikonszerűen ismertetett 75 város sorában négy városunk is szerepel, vázlatos alaprajzzal s a múlt és jelen legfontosabb adataival. Ezekkel a lakonikus rövidségű szövegekkel hálátlan feladatot vállalt a szerző. Adatainak egy része elavult, mire a kötet megjelent (pl. intézmények megszűntek). Tévedés csúszott be a szövegbe Békéscsaba újjátelepítésének dátumánál (1720-ra, ill. az 1720-as évekre teszi 1718 helyett). Orosháza esetében Zomba helyett a sajtóhiba ördöge Zombort csinált és a dunántúli magyarokat egyszer szlovákká változtatta. Hasonló kisebb elírás másutt is akad, a kötet értékéből azonban ezek mitsem vonnak le. Az irodalmi tájékoztatóban a már klasszikusnak nevezhető Békés megyei helytörténeti irodalom egy részemellett az utóbbi évtizedek legfontosabb alkotásai is szerepelnek. A Tóth Ferenc múzeumigazgató szerkesztésében megjelenő A Makói Múzeum Füzetei c. sorozat 7. száma is Eperjessy Kálmán munkája: Csanád vármegye az első katonai felvétel (1782—1785) idején címmel. A kiadvány alapos bevezető tanulmányában ismerteti a kiemelkedő értékű felvételek módszereit, forrásként való hasznosításának sokoldalú lehetőségeit. Ezt követően kétnyelvű formában (német eredetiben és magyar fordításban) nyújtja a térképekkel egyidőben készült országleírás Csanád megyére vonatkozó részét. (A Békés megye mai te520'