Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 3. szám - SZEMLE

SZÉKELY LAJOS: HAÁN LAJOS NAPLÓJA A Bibliotheca Bekesiensis ízléses sorozata új kötettel gyarapodott. Ezúttal Haán Lajos naplója jelent meg bőséges szemelvényekben. A napló, amely jellegénél fogva inkább emlékiratnak tekinthető, 1870 és 1878 között keletkezett, de felöleli a szerző egész korábbi életét és további pótlásokkal 1890-ig, azaz kevés híján a kitűnő paptudós haláláig viszi az eseményeket. Haán Lajosra a közelmúlt években ismét jobban ráirányult a figyelem. Munkásságának úttörő jelentősége Békés megye történetének feltárásában ma már vitathatatlan, de nem csupán ezért kelt érdeklődést. A helytörténetírás — immár országosan elismert — Békés megyei föllendülése nyomán ismét kiderült, hogy Haán Lajos életműve megalapozó jellegénél, adatainak gazdagságánál és megbízhatóságánál, valamint sokoldalúságánál fogva különösen a 19. század lokális történetének kutatásában egyszerűen nélkülözhetetlen. Egész életének tartalmat adott az a nemes törekvés, hogy megyéjének, de méginkább lakóés működési helyének, Békéscsabának „hajdanát", illetve közelmúltját és kortársi jelenét minél tüzetesebben feltárja és az utókor számára megörökítse. Az újabb kutatások révén kirajzolódó történetíró portréja azt is megmutatja, hogy Haán következetesen elutasította a kiegyezés utáni évtizedek kötelező soviniszta közszellemét, nemzeti gőgjét, és ettől kutatói munkájának tudományosságát is megóvta. Egyesíteni tudta a reformkorban fogant patriotizmusát a csabai szlovákság iránti szeretettel és beható figyelemmel, a negyvenes évek német egyetemein elsajátított tudományos és liberális szellemet a hazai tennivalókkal. Elfogulatlan racionalizmusát még papi mestersége és hivatalából eredő vallásossága sem zavarta lényegesen. Ezt a rokonszenves képet új vonásokkal gazdagítja és elmélyíti Haán naplója. A kézirat mostanáig csak szűk körben volt ismert. Használta ugyan a 90-es években Haán veje Zsilinszky Mihály a történész államtitkár, mikor apósa nekrológját megírta azonban néhány idézett és valóban fontos részletet leszámítva nem meríthette ki a kézirat személyes vonatkozásait sem, nem is szólva a gazdag kortörténeti anyagról. Pedig a szerző már gyermek- és ifjúkorából érdekes részleteket villant fel a korabeli Békéscsabáról. Emlékei visszanyúlnak az evangélikus nagytemplom építésének befejezéséig csakúgy, mint az 1831-es öldöklő koleráig. Valódi írói erényeket mutat fel, amikor tömören és plasztikusan összefoglalja az eperjesi kollégiumban töltött tanulóéveket. Itt magyar és szlovák diákok nagy egyetértésben, mindkét nyelv és kultúra megbecsülésében végezték dolgukat és közös önképzőkörben tevékenykedtek. Vidovich békési főszolgabíró házánál töltött egy éves nevelősködése pedig alkalmat nyújtott számára, hogy közelebbről megismerje a 30—40-es évek megyei politikai életét. Naplójában könyörtelen élességgel és pontossággal örökíti meg botoztató, zsaroló és korrupt principálisát. Majd egy megyei választást tűz tollhegyre. Szabadelvűek és konzervatívok infernális jelenetekben bővelkedő, gyerekesen ostoba, alpárian gonosz, ám sötét humort sem nélkülöző összecsapását, amely eldönti a végső eredményt. Sok részletet megismerünk a naplóból Haán németországi egyetemi évéről, a 510'