Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 3. szám - SZEMLE

EPER JESSY KÁLMÁN: IMPLOM JÓZSEF: OLVASÓKÖNYV BÉKÉS MEGYE TÖRTÉNETÉHEZ II. 1694—1848. Békéscsaba, 1971. Nem történetkutatók, hanem elsősorban a szűkebb hazájának múltja iránt érdeklődő olvasóközönség számára készült ez a könyv. Céljánál és tartalmánál fogva egyikbe sem sorolható a szokásos műfaji formáknak. Több is, kevesebb is azoknál. Haszonnal forgathatja minden olvasó, szakember és nem szakember, tanácsvezető, tanár és tanító egyaránt. Műfajilag közbenső helyet foglalhat el a történetírás és szépirodalom között. A helyi olvasóközönség egykori kedvelt olvasmányára, a városmonográfiákra is emlékeztet, amelyeknek lokálpatriotizmustól fűtött írói szerették elsősorban saját városuk életén keresztül szemlélni a történelem menetét. Az előttünk fekvő „olvasókönyv" nem egy település, falu vagy város, hanem egy nagyobb terület, Békés megye késői feudális korszakát mutatja be (1694— 1848). Előadásának hangját és tartalmát a mai olvasóközönség érdeklődési köre szabja meg. A dolgozó nép életét kívánja minél több oldalról megvilágítani, ami csak úgy lehetséges, hogy a többi társadalmi osztályról és rétegről sem feledkezhet meg. Implom olvasókönyve Somogy megye és Szeged után immár a harmadik ily módszertani kísérlet, de új meglátásokkal és célkitűzésekkel. Egy ilyen mű szerkesztése nehéz feladat elé állítja a szerzőjét. Nemcsak személyes tapasztalat, alapos helyismeret, széleskörű forrásanyag betekintése, hanem annak hozzáférhetősége is szükséges. Békés megye délalföldi viszonylatban páratlan iratanyaga, történeti kutatásának tisztes hagyományai és nem utolsó sorban az olvasókönyv szerzőjének több évtizedes tapasztalatai révén igényt tarthat rá, hogy egy ilyen mű elkészülhessen, amelyet úgyis tekinthetünk, mint nem a kezdő, hanem kiemelkedő állomását egy élet munkájának. Az olvasókönyvből az a korszak tárul elénk, amidőn a megye kezd a törökdúlások okozta halálos dermedtségéből felébredni. Az elfutott lakosság visszatér elhagyott tűzhelyeihez. Sikerrel veszi fel a harcot az elvadult folyóval, láppal, mocsárral, homokkal. És munkája nyomán, amelyben új beköltözők is részt vesznek, az elpusztult táj kezdi régi színeit visszanyerni. Lassanként az őstáj újból kultúrtáj lesz. Az Alföld kisfalurendszerét felváltja a tanyás nagyközség. Az elpusztult falvaknak városba tömörült népe kimegy a határba és nagy darabokat tör fel szántónak a legelőből. A szerző két korszakra tagolja mondanivalóit I. A kamarai korszak (1694— 1720). II. A magánföldesúri korszak (1720—1848). Ehhez csatlakozik függelékképpen : „Békés megye a reformkor politikai életében." Az egyes fejezetekben szemléletes, a figyelmet mindvégig lekötő leírásokat kapunk a települési rendről, a gazdasági, társadalmi, művelődési, egészségügyi viszonyokról; az iparról és kereskedelemről. Érdekes a növény és állatvilág leírása és a lakosságnak a bögölyök, szúnyogok és sáskák elleni védekezése. A beköltöző nemzetiségek sorában említi a szlovákokat, németeket, szerbeket, görögöket, örményeket. Szól a zsidókról és cigányokról is. Megismerkedünk a kertészközségek szervezetével. Szemléletes leírásokat kapunk a parasztház külsejéről beosztásáról, a bútorzatról, a férfi és női ruházatról. Felso507'