Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 3. szám - SZEMLE

nyekben. A fejlődés főiránya, a lényeges mondanivaló minden ilyen dolgozatban annak ábrázolása, hogy a 25 éven keresztül elnyomott tömegek a fasiszta államapparátus nyomásától megszabadulva hogyan szállottak harcba a hatalmi viszonyok újjárendezéséért, az emberi élet megteremtéséért. Tótkomlóson a kettős elnyomást — szociális, nemzetiségi — valóban forradalmi módon számolták fel. Azok vették kezükbe a község sorsának irányítását, akik arra a 25 év alatt a leginkább készültek és hivatottak voltak rá, — a kommunisták. Megítélésünk szerint itt kellett volna mérleget csinálni. A hatalom megragadása, a közigazgatás és a hatalmi szervek létrehozása, a szociális viszonyok megváltoztatása — beleértve a földbirtokreformot —, jó kézbe kerültek. Nem mondható el ez teljes egyértelműséggel a nemzetiségi viszonyokról. Itt különösen a kezdeti hetekben olyan erők is felszínre kerültek, amelyek nem voltak mentesek a nacionalizmustól. Kezdeti időkről, forradalmi időkről van szó, ami a sok évtizedes nemzetiségi elnyomás után érthető. Ilyen hangok nyilatkoztak meg pl. Pitvaroson is. Az ilyen színek az áttelepülés lezárulásával halványultak. Igazolásául annak a politikának, amelyet mindkét országban, Csehszlovákiában és hazánkban is igyekeztek megvalósítani. A marxizmus—leninizmus által irányított nemzetiségi politikai törekvések igazolásául azonban, elemző módon meg kellett volna ezt itt is említeni. Tótkomlós történetének, éppen az utóbbi huszonöt évnek, abban a nemzetiségi kérdés megoldásának, fejlődésének számottevő a jelentősége. A szabad életet a nyugati és keleti országrészek helységei a népi demokratikus fejlődés különböző fokán kezdték el. Kapcsolataik megszakadtak a magasabb és távolabbi irányító szervekkel. A helyi szervek öntevékenysége számos esetben másképp nyilvánult meg, mint ahogy azt az országos politikát irányító tényezők meghatározták. Hogy miként folyt le Tótkomlóson a kitelepítés, miként fogadták az erre vonatkozó rendeleteket, milyen lelki állapotban távoztak el azok, akik az áttelepülést választották, érdeklődésre számottartó kérdések. Végül is a magyar uralkodó osztályok politikája felett is ítéletet mondtak és azt a politikát a demokráciának nehéz helyzetben, sok más probléma mellett kellett felszámolni. Hogy ebben sérülések is történtek, az csak természetes. Nemcsak a tények felsorolása a feladat, hanem az összefüggések, a kapcsolatok felkutatása és ebben a múlt igazi jelentősége, még ha egy községről is van szó, a maga különlegesebb helyénél fogva jelenti azt, amiért érdemes róla írni. Ennek a folyamatnak a megörökítéséről a szerző — bizonyosan valamilyen álszeméremérzéstől befolyásolva lemondott. A felszabadulási fejezetek, de a későbbiek is nélkülöznek egy lényeges vonást. Köztudott, hogy rendkívül éles a kontraszt a felszabadult és megszállt országrészek között. Két külön világ a mozgó frontvonal két oldalán. A szembenálló forradalmi és politikai erők megoszlásának a tekintetében mégis egység van. Ha az események rugóit keressük, a helyi hatalmi szervekben megtaláljuk a hatalom érvényesülése mögött az erő súlyát, a szervekben a jobb- és baloldal harcát. Tótkomlós feldolgozói lelkiismeretesen összegyűjtötték az adatokat a különféle szervek, bizottságok szervezetéről, adott esetben az összetételéről, csak éppen a szervek életében megnyilvánuló felfogásokat, a döntéseket befolyásoló osztályérdekek vázolását nem tudták vállalni. Több esetben önmagában áll a község a műben, a fejlődés tünetei nem mindig vannak kapcsolatba hozva az ország, a táj, a megye fejlődésével. Tótkomlós fejlődésének az ország fejlődésével azonos és attól eltérő sajátos vonásai nem domborodnak ki kellőleg. Az adatokban nincs hiány azokban a fejezetekben, amelyeket Szincsok György az 1948 utáni politikai, igazgatási és gazdasági életről közölt. Jórészük 1970-ig halad. A szerkezet világos. Mégis áll az, amit itt is megjegyzünk: Az érző, gondolkodó ember vívódásai nem érzékelhetők. Hogy példára hivatkozzunk: a társas nagyüzemi gazdálkodásra való áttéréssel kapcsolatban előállott feszültséget, a harcot, a buktatókat, amelyek 1952 óta a befejezésig lefolytak, nem látjuk felvázolva. Igaz, ilyesmire eddig más helytörténeti szerzők sem vállalkoztak. Lugosi Mátyás fejezeteiben az iskolázás szervezeti fejlődését, különösképp a szlovák és magyar oktatás alakulását tartjuk kiemelésre méltónak. A szervezeti kérdések mellett az oktatás tartalmi kérdései is helyet kapnak. Oktatástörténetünk számára is tanúlságosak azok a megjegyzései, amelyeket a szlovák 505'