Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Beck Zoltán: Két szarvasi népszokás

Amikor a szöveget elmondták, köszönnek, és kérik, hogy adjanak nekik valamit. A háziak adnak nekik valamit (daju jim volaco): kenyeret, tojást vagy más ennivalót, esetleg pénzt. A szokásról meg kell jegyeznünk, hogy bár — mint fentebb említettük —, általános elterjedtségű volt, régebben mégsem mentek minden házhoz a kujunlcások, hanem csak a rokonokhoz. Erre abból következtetünk, hogy amikor adatközlőnk arról beszélt, hogy manapság már nem szívesen látják a köszöntőket, a következőket mondta: „Ha meglátják, hogy gyönnek ezek a kujunkások, zárják be a kaput. Ahun csak nincs bezárva a kapu, az mind rokon nekik." A tánc közben elmondott szöveg értelmezésével kapcsolatosan a következőket jegyezzük meg: a) Adatközlőnk nyers fordításában nem érvényesül az a stilisztikai különbség, amely a szlovák „napojíme", illetve az „opojíme" magyar jelentéstartalma között van. Az előbbi (napojíme) jelentése ugyanis az adatközlőnk által fordított „megitatjuk", az utóbbi (opojíme) jelentése pedig a szöveg értelmezése szempontjából is helyesebb és fontosabb „leitatjuk". b) A „kujun kujunka" kurjantószavakat nem lehet lefordítani. c) A „pani" szó „úrnő"-t jelent, így a „gazdasszony" fordítás nem adja vissza tökéletesen az eredetit: „a ház úrnője" lenne a közelítően helyes fordítás. d) A fekete sörről (cierno piva) megjegyezzük, hogy készítése általánosan elterjedt volt. Készítésének legismertebb receptje: malátakávé+víz-f-komló+ élesztő. Az élesztőt általában akkor adták hozzá, mikor kifőzés után már nem volt forró a lé. Ezután az élesztővel forrott, míg le nem tisztult. e) A szöveg tartalma kétségkívül demokratikus mondanivalót rejt. Az ünnepek felszabadult hangulatában kétségtelenül többet megenged magának a szegény ember is. Egy tótkomlósi cselédszokás leírásában említem, hogy Dávid-napkor, amikor a cselédek éves szerződése lejárt, nem volt ritka, hogy a szabadságukat ünneplő cselédek a velük rosszul bánó gazdát megverték.2 Itt is hasonló a tendencia. „A község legénysége Szarvason is háromfele volt osztályozva — mondja Demcsák János —: gazdalegény, iparoslegény, szegény legény. Amelyik apjának meg csak néhány hold földje volt, az nem volt se gazda, se szegény, csak olyan kullogó." A legények egymás köreit nem zavarhatták, mert nézeteltérés esetén gyakran volt verekedés. Minden csoport fölött állott a bíró fia. Mindig az volt a leggőgösebb, legdölyfösebb; ő akármelyik körhöz csatlakozhatott, kedve szerint. Persze, sehol sem szerették. Ezért használják ki a kujunkálók az ünnepi alkalmat arra, hogy leitatják a bíró fiát, aztán a magatehetetlen legényt jól megverik, megcibálják a haját — ha ez csak olyan jelképes beszédű népmesei szándék is. JEGYZETEK 1. Adatközlőm, Demcsák János (58 éves) fordítása. 2. Dávid-napi legényjáték a tótkomlósi tanyákon. Békés megyei Népújság. 1970. december 30. 3. Dr. Krupa Andrásnak köszönöm a szlovák nyelvű szövegek ellenőrzését. 4. E szokást megemlíti Szendrey Zsigmond „Békés megyei népszokások" (Népünk és Nyelvünk, 1929. I. 184. p.) c. cikkében, ő azonban a feketevasárnapot jelöli meg, mint a szokás gyakorlásának időpontját. A virágvasárnapot jelölte meg másik adatközlőm, Hajdú Pál (42 éves), Szarvasról származott kondorosi lakos is. A két időpont alternatívájának vallásbeli különbség lehet esetleges oka. Ennek felderítését elkövetkező feladatunknak tartjuk. 32 497