Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Koppány János: Egy alföldi szlovák pingáló asszony (Tomka Judit)

A pad szélén ülő volt a „prednícka". Az első pad szélén ült a legjobb tanuló. Ez volt az első „prednícka" és így tovább. Juci néni a harmadik padban volt az első. Ezzel a „hivatallal" járt a házi feladatok, leckék ellenőrzése, de ezzel járt az is, hogy vasárnaponként, amikor éppen tanítójuk volt a soros kántor az istentiszteleten, akkor ott a „predníckák" dolga volt a kántor mellett, az orgona játszó asztalának jobb oldalán elhelyezett énekeskönyvből, egy hegyesre kifaragott és madzagon lógó csonttal mutatni az ének szövegét. Ez nagy tisztességet jelentett a gyerekek között. Juci néni még öreg korában is szeretettel emlékezett erre a mutogatásra. Ecsettel a szép szolgálatában Még igen kicsiny, amikor először próbálkozik a pingálással. Édesanyja azzal a szándékkal meszelte be a pitvart, hogy ha délután hazajön a munkából, majd kipingálja. Az otthon maradt kislány, anyja távollétében, csak úgy fejből egy szép „csipkét" festett. Nagy volt a munkából hazatérő édesanya meglepetése, de a festésért nem bántotta, csak még egyszer átfestette, mert azért nem volt a kislánya munkája még tökéletes. Gyermekkorában, igen korán kellett munkába állnia, kortársaihoz hasonlóan. Visszaemlékezéseiben szívesen szólt libapásztorkodásairól. Itt játszhattak a lányok. A pásztori munka mellett kis gyermekekre kellett vigyáznia. Melegéknél volt „pesztra", de ugyancsak Melegéknél nyílt alkalma, hogy kipróbálja rajzoló és komponáló készségét. A gyerekek mellett ideje jutott, hogy az egyébként fehérre meszelt épületek alján 50—60 cm magasan behúzott „zarovnávania"-n ujjaival különféle virágokat, leveleket rajzoljon. Ez a díszítési forma nagyon általános volt. Rendszerint az épületek külső falát festették és díszítették így. A mészbe fekete festéket kevertek. Ezzel a keverékkel húzták alá az előzőleg fehérre meszelt falat. Mielőtt ez a sötét aláhúzás megszáradt volna, nagyon gyors mozdulattal a nedves falrészre 1—2 vagy három ujjal rajzolták fel a tetszés szerinti motívumokat. Ugyanígy rajzolták mintáikat azokra a falakra, amelyeket nem mésszel, hanem agyaggal festettek sárgára. Miután a festés megszáradt, a rajzolt vonalak sötétebbek maradtak a környezetüknél és nagyon szépen látszottak a minták a következő meszelésig. Még iskolás volt, amikor Pipis „Tiraiéknál" színesen kifesthette a „gang"-ot. A különféle színű festéket tejjel keverte, hogy megszáradva le ne törlődjék. Elégedett volt munkájával. Mit festhetett Tomka Judit ebben az időben Pipisék folyosójára? Valamit abból, amit maga körül mint már megfestett formát, színt látott. Ebben az időben még nagyon gazdag volt a tótkomlósi pingáló asszonyok színvilága. Ezt másolhatta, mint gyermek. Ebből a próbálkozásból, kísérletezésből alakult ki népi pingáló művészete. Nem kétséges, hogy a gyermek Tomka Juditra nagy hatással volt környezete, faluja. Mindenfelől, amerre csak járt, szinte sugárzott feléje a népi művészetet kifejező arány, forma, alak és szín. És mert benne is volt tehetség, igen korán reagált ezekre a hatásokra. Kereste az önkifejezés lehetőségeit. Ebben a keresésbei} nagy segítségére volt tanítója Szokolay Pál is, aki maga is nagy szeretettel festegetett. Az iskolából kikerült kislány látta a „zarovnávaniák" biztos vonalú rajzait, a tulipános ládák, guzsalyok, lócák, menyezetes ágyak, sarokpadok, almáriumok, szebbnél szebb tékák gazdag mitívumú, tisztult egyszerűségű és finoman színezett világát. A népviseleti ruhák tarka színessége elkísérte mindenfelé, amerre csak szegénysége vitte. Mint zsellér lány, igen korán és fiatalon csapódott a vándorló summások csapataihoz, „bandáihoz". Így került el Temes megyébe is. Pingáló híre a munkaadójához is eljutott. Egy gyermekszobát kellett kipingálnia. Szívesen vállalta, nemcsak mert szerette a festést, hanem mert lényegesen könynyebb volt, mint a mezőn görnyedve a répát egyelni, kapálni. Temesvári tapasztalatok alapján itthon is vállalt ilyen természetű festési munkát. Kész volt kifesteni szobát, konyhát, „gangot", kemencét. Ez a festés mindig pingálást jelentett, vagyis sima alapozású, rendszerint fehér, meszes felületre tarka virágokat, leveles ágakat, indákat a legváltozatosabb módon festeni. Kifejezési formája hol naturális, hol dekoratív volt. Szívesen kontúrozta az elemeket. Tarkán 486'