Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Szabó Tibor: A "Doboz" helységnév eredete

SZABÓ TIBOR: A „DOBOZ" HELYSÉGNÉV EREDETE Az 1975-ben hivatalosan 900, valójában több, mint ezeréves Doboz község történetének írása közben számos problematikus kérdéssel, múltbeli szemléleti torzulással, nem egyszer hibás magyarázatokkal találkozom. Évezredekre nyúlik vissza a település előtörténete, s írásos emlékek tekintetében nem csak a falu, de a megye sincs bőségben. Így a munka során magam sem mellőzhetem a hipotéziseket, a történelmi fejlődés általános vonalán haladva, közvetett bizonyítékok felhasználását. Ugyanakkor nem egy esetben kénytelen vagyok szembenézni a közfelfogással, szembekerülni múlt századi helytörténeti munkákkal, mint a Doboz helységnév magyarázatában is. Az Árpád-kori névadás törvényszerűségei a megye helységneveiben is jelentkeznek. A települések nevüket kaphatták ősi magyar törzsektől, nemzetségektől (Csaba, Gyula stb.), személynevektől (Cséfány—Stefán stb.), az egyházi hatásoktól (Kerekegyház, Apáca, Szentandrás stb.), az előtörténetből (Földvár stb.) természeti adottságoktól (Fás, Kígyós, Halas stb.), felszínéről (öthalom stb.), történelmi, gazdaságtörténeti és kultúrtörténeti állapotból (Halásztelek, Méhes, Szőlős, Telek, Tatár—Szállás, Németi, Ördög-árok stb.) — valamint ugyancsak történeti alapon, az itt élő őslakosság nyelvéből származó szavakból (Csarna, Karkó stb.). Vannak helynevek, melyek származását, jelentését már biztosan megállapítani nem tudjuk (Báboczka, Alabián stb.). Vannak esetek, amikor elsősorban nyelvészeti alapon különböző hipotézisek keletkeznek (pl. éppen Báboczka és Alabián esetében is), ezek gyakran valóságízűek, ha nem is mindig bizonyítottak. Más esetekben viszont nyilvánvaló a hibás magyarázat, amire már Anonymus is adott elég példát, de a megye történetében is nem egy előfordul. így a nyilvánvalóan szláv eredetű „Halom-holm" szó magyarázataként Haan Lajos kútfőként szereplő, de igen sok jószándéka mellett pontatlanságokat, téves következtetéseket tartalmazó munkája (Békés vármegye hajdana, Pest, 1870.) 52. oldalán először az ősidők mondái alapján a „hallom" ragozott igére utal, de nem fogadja el és helyette a „halál, halni, hullani, hulla" gyökre eredezteti, nyilván a feltárt ősi sírdombokkal asszociálva. Haan ugyanebben a munkájában foglalkozik Doboz történetével is (a 159—163. lapon) és a 163. lapon a következőket írja: „Doboz helység hajdan egy nagy tölgyerdőnek közepette feküdt. A tölgymakk hüvelyét vagy tokját az alföldi magyar még most is doboznak nevezi. Kétségtelen, hogy a falu ettől vette nevét." A lábjegyzetben idézi I. Géza királyunk 1075-ben kiadott oklevelét, melyben a község neve először szerepel: „eodem modo super fluvium, qui vocatur Crys, in villa, quae vocatur Doboz, tres domus servorum, porcos S. Benedicti custodientium dedi cum terra eorum..." A magyarázatot sem logikailag, sem nyelvtörténetileg nem tudom elfogadni. A „toboz-doboz" pár ugyanis fonatikailag helyes lenne, de a zöngésedés még akkor 31 481