Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Hunya István: Vági István Endrődön és Gyomán az 1922-es választási harcokban

ígéretekkel megrakodva jöttem ide. Azokat a gazdasági, politikai és társadalmi tényezőket, melyekből az ismert nehézségek, bajok erednek, nem is ígéretekkel, csak fáradhatatlan tettekkel lehet fokozatosan emberségesebbé javítani. Ahhoz pedig olyan férfiak kellenek a parlamentbe, ahol az ország népe ügyeit intézik, akik tényleg a nép érdekében akarnak munkálkodni. Köszönöm türelmes meghallgatásukat ... Vágival már elhagytuk az udvart. Az éljenzés: „Vagi István lesz a képviselőnk!" — még a Fő úton is kísért bennünket. A szűnni nem akaró éljenzés... Sokan elkísértek bennünket szervezetünk helyiségébe, kisgazdák, kisiparosok is. A hangulattal Vági is elégedett volt. Vági helyiségünkben igen sok kérdésre válaszolt. Azokra a kérdésekre: ha bekerül néhány szociáldemokrata a parlamentbe, változna-e az ipari munkások, az agrárproletárok helyzete?... Lenne-e komoly földosztás?... Megszüntetnék-e az internálótábort?... — Kedves elvtársak! Ígéretekkel ezekre a kérdésekre nem válaszolhatok. Politikai, gazdasági helyzetünket úgy kell néznünk, amilyen. A mi erőnk a háborúban, a forradalom bukása után meggyengült. Az uralkodó osztályoké az elcsatolt országrészekből ide menekültekkel megerősödött. Eredményeképpen jöhetett létre a vérengző terror, mellyel a meggyengült munkásság addig legjobb vezetőit legyilkolták vagy menekülésre kényszerítették. Ennek következménye, hogy a vezetők még nem mindenkor erélyesek... Káros ábránd volna tehát azt hinni, hogy néhány szociáldemokrata képviselő a mai helyzeten a dolgozó nép kívánságának megfelelően tudna változtatni. De szerintem mégis próbálgatni kell. Mégpedig több eréllyel, határozottsággal... Ej, elvtársak, ehhez kellene olyan vezetőség, amilyen még nincs... Bízzunk. A történelmi tények mutatják, minden vajúdó társadalom megszüli a kornak megfelelő fiát... A munkásság, parasztság megvan ... bár sok élharcosa országon kívül, internáló táborban sínylődik. De még így, fogyva és megtévesztéssel szétszaggatva is, többre volna képes, ha érezné a vezetés határozottabb voltát... Na, tény, sok még a tennivalónk, ha a helyzeten változtatni akarunk. Nem a megalkuvó kényelem, hanem az osztályöntudat és a bátor tenniakarás kell ahhoz... A vesztett csata megmutatta a hibákat. Az újabb csatára indulásnál jobban megválogatjuk a vezetésre képesebb, öntudatosabb, bátrabb embereket... — Na, ahogy eddig ismerem az endrődi agrárproletárokat és kisgazdákat, érzem, bárhogy történjen most a választáson, még lesz beszélni valónk... Néhányan elkísérték Vágit az állomáshoz. Akik még ottmaradtunk, próbáltuk a beszélgetés értelmét kibogozni. Nyilván, hogy ne kelljen elsőként véleményt nyilvánítani, egyik cigarettát csavart, másik pipáját tömte. Én is rágyújtottam és Nagy Józsefet kérdeztem: — Mi a véleménye Nagy elvtárs? Nem a két programbeszédről, csak az itt elmondottakról. — Valami lappang az emberben. Nem mutatta meg egészen véleményét, de megértettem: az ő és a te véleményed a központ vezetőit illetően teljesen azonos. Különben tetszik nekem ez az ember. Kemény típus. Ezt aligha gyúrhatná az uralkodó osztály puhábbra, mint amilyen. Ez inkább törik, de nem hajlik. Na, később meglátjuk. Kis Gyurica kibodorította a füstüt és lelkesedve mondta: — Ez a Vági, halljátok, hasonló típus ahhoz a háború előtt megválasztott képviselőhöz, aki a parlamentben rálőtt Tisza Istvánra. Az is olyan határozottan ostorozta az akkori kormányt, mint most Vági. Hát szeretném, emberek, ha bejutna a parlamentbe! Nem kérdezte: itt van-e pártszervezet. — Tudja, hogy nincs — válaszoltam. — Gellai bátyám, mint gazdaembernek mi a véleménye? — Mindig a határozott, bátor embereket tiszteltem. Tetszik nekem. Ez biztosan úgy érzi és úgy is akarja, ahogy mondja. Én pártolom. Az egységeseknél lesz bomlás ... A hatóságnak ugyan nem tetszik. Nekem meg az nem tetszik, öcsém, ahogy titeket na meg általában a dolgozókat nyomorítják. Az a véleményem, ilyen emberek kellenének a parlamentbe. Én Vágit inkább Várkonyi Istvánhoz hasonlítanám, az beszélt ilyen bátran 1922-ben, amikor itt volt jelölt. Na meg a csabai Áchim L. András is ilyen bátor volt. 466'