Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Virágh Ferenc: "A nemzeti ellenállás" és az 1906. évi választás Békés megyében

vezetekben bízhatnak, s mint látni fogjuk maguk sem hajtották végre a törvény­hatóság határozati döntését, pl. az adófizetés megtagadását. Az egyesült ellenzék Békés megyei ellenzékének szócsöve egymást követő két cikkben támadta a „nemzeti ellenállás" irányítóit a megyei hivatalnokok ügyé­ben. A Békés megyei Közlöny 1906. február 22-i száma így írt: „Amidőn a moz­galom vezetői se magukra, se a nemzet egyetemére nézve több áldozatot nem kívánnak, mint aminő e passzív rezisztenciával jár, akkor lelketlenség a tiszt­viselői kartól azt kívánni, hogy koldusbotot vegyen kezébe." A lap február 25-i száma támadta az ellenzéket, mert belevitte a tisztviselőket a kormányellenes­ségbe, közben az országgyűlés feloszlatásakor hitvány módon szétszéledt, semmi ellenállást nem tanúsított a kormány fegyveres erejével szemben.2 Majd rátért: „A koalíció nem teljesítette becsületbeli kötelességét. Nem gondoskodott a tiszt­viselők jövedelméről." A „nemzeti ellenállás"-ra nehezedett kormány nyomás csúcspontján, 1906. feb­ruár 28-án oszlott fel a megyei alkotmányvédő bizottság. Ugyanakkor hozott ha­tározatot a törvényhatóság, amellyel megszünteti a tisztviselői karral szemben támasztott ellenállási elvárást. Ennek a határozatnak alapja az a körözvény, amely a bizottság tagjai közt aláírás végett járt. Február 24-én már 100 tör­vényhatósági bizottsági tag írta alá az indítványt, hogy a tisztviselők ellenállási kötelezettségét szüntessék meg. 3 Az „ellenállás" egész időszakában — más megyéktől eltérően — kapták illet­ményüket a hivatalnokok Békés megyében. Nem így az „ellenállás" leszerelése után Gyulán. 1906. március 1-én, ahol a pótadó be nem fizetése következtében fizetőképtelenné vált a város. Most aztán mozgósították a végrehajtókat/' Mint csepp a tengert, éppen a pénzügyi élet teszi kitapinthatóvá a „nemzeti ellenállás" hónapjainak zavaros, ellentmondásos közéletét. A közrend felbomlá­sát az 1905-évi választás napján az adófizetés tömeges megszűnésével mutatta meg arcát. A választási győzelmet aratott ellenzék még nem adta ki az adózás megtagadásának jelszavát, amikor az orosházi újság már megírta: 5 A nép azt hiszi, hogy semmiféle adót nem kell fizetni, pedig a községi és egyházi adó fize­tése kötelező. 1905 júniusában szólította fel az ellenzéki koalíció vezetősége a közigazgatást az adóztatás mellőzésére, majd a Békés megyei törvényhatósági bizottság július­ban konkrétan elrendelte a 320/1905. sz. határozatával. A nem adózás szólama felemás gyakorlatot szült. A helységek elöljárósága egyik helyen szorgalmazta a községi adók fizettetését. Szarvas községben a rend­őrök is részt vettek 1905 nyarán az adófizetők serkentésében.6 (Ennek összefüggé­sére visszatérünk.) Ugyanakkor Gyula város válságáról, csőd szélére jutásáról olvasunk a Békés, 1905. október 22-i számában: „A törvényen kívüli állapot ki­sebb nagyobb mértékben a vármegye minden községének háztartására káros ha­tással van; aminek oka az, hogy az állami adónemek közül kettő, a III. osztályú kereseti s a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adóját az idén nem ve­tették ki, s így a községek háztartásában zavarok álltak be." Az ellenállásra felszólító megyei bizottsági határozat általában beszél a tiszt­viselők adóztatással kapcsolatos passzivitásáról, nem intézkedett az 1905. évi köz­ségi adókivetésről kifejezetten.7 A Magyarországi Független Szocialista Párt Békéscsabán megjelenő lapja — megtévesztve a darabont kormány szociáldemokratákra támaszkodó taktikájától — egyenesen népjóléti intézkedésnek fogta fel az exlex-ben szünetelő adóprést. Örömmel üdvözölte, hogy a szarvasi adóvégrehajtást foganatosító adóhivatali tisztviselőket felülről leintették.^ Időközben az adózó állampolgárok beidegződése —: az állam és az adózás el­választhatatlan, s a most nem fizetett adót később úgyis fizetni kell visszamenő­legesen — hatott, noha a hatóság nem mutatta arcát a nép felé állami adó ügy­ben. A levéltárban őrzöttO iratok 161 nevet őriznek — köztük gr. Wenckheim Dénesét, Haviár Dánielét, Apponyi Albertét, K. Schriffert Józsefét —, akik me­gyei vagy országos szinten vettek részt az adózásmegtagadásos ellenállási forma kialakításában, közben maguk letétbe helyeztek összegeket, amelyek megfeleltek a korábban fizetett adójuk összegének. Előbb, 1905 első felében, magánosok he­455'

Next

/
Oldalképek
Tartalom