Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 3. szám - Koós Ferenc: Adalékok Gyoma felszabadulásának katonai történetéhez

a szakasznak h. parancsnoka voltam. A szakaszparancsnok, a Ludovika Akadémiáról éppen akkor kikerült Brener János volt. Dicséretére legyen mondva, hogy, amikor látta a szakasz és a köztem fennálló, az övénél jóval régebbi keletű, a katonai követelményeknek nem éppen megfelelő, nem „három lépéses" viszonyt, hagyta, hogy érdemben én igazgassam a kis szakasznak az életét, amelyet azért küldtek a Tiszán-túlra, hogy a Körös-hidakat felrobbantsa. Az öt híd közül négy nem robbant fel, és ön, doktor úr, most a közvetlen okokat keresi, és amint leveléből kiveszem, úgy véli, hogy az egyik „ok" én voltam. Bizonyára részem volt nekem is a hidak megmaradásában, de az érdem nem az enyém. Én ugyanis nem adhattam kifejezett parancsot a szabotálásra, hiszen elég lett volna egyetlen szó bárki részéről, és én máris hadbíróság előtt állhattam volna. (Amitől már úgyis megmentett egyszer a jósors). Csak éppen nem adtam olyan parancsot sem, amely határozott és egyértelmű végrehajtást követelt volna a felrobbantásra kijelölt katonáktól. Kun Lajosé és a többieké az érdem, akik „leolvasták" rólam, és „kihallották" szavaimból, hogy a hidak felrobbantása „nem szív-ügyem". Nem szeretném, ha a valónál kedvezőbb színben tűnnék fel mások előtt, ha olyan érdemeket tulajdonítanának nekem, melyekre nem szolgáltam rá. Magatartásom ugyanis egyáltalán nem volt tudatos, csak ösztöneim és jóérzésem tiltakoztak az oktalan, értelmetlen rombolás ellen. Azt azonban nem tagadom le: örülök, hogy ez a magatartás így hatott másokra." Eddig a levélrészlet. Az ötödik híd, amelyik felrobbant, az endrődi volt. A robbantás történetére három alternatívát ismerek, de a hiteles változat megállapítása további kutatásokat kíván még. 12. Civil foglalkozását Kun nem tudta megmondani, de „szegény ember" volt. 13. Raffael foglalkozása szintén ismeretlen, de cigány származása révén nyilván a társadalom legalsó rétegéhez tartozott. 14. A kubikus családi nevét Kun nem tudta megmondani. Utóneve Sándor volt. 15. A szegényparasztság földért vívott harcának érdekes — de eddig még publikálatlan — fejezete az egyik gyomai határrész nevéről elnevezett „póhalmi" telepesek gépszövetkezete. Témánk nem teszi lehetővé, hogy itt — akárcsak felszínesen is — foglalkozzunk a kérdéssel. 16. Parasztember, a póhalmi telepesek egyik vezetője, kisgazdapárti ellenzéki politikus a Horthy-korszakban. Az ideiglenes nemzetgyűlés küldötte, majd 1945-ben és 1947ben országgyűlési képviselő. 17. Kun Lajos információja. Ezt erősíti meg Bérezi József visszaemlékezése is. Eddigi kutatásaink során a magyar tűzértizedes nevét vagy kilétét — sajnos — nem sikerült megállapítanunk. 18. A hidat — Máté József információja szerint — egy szovjet tábornok (állítólag Malinovszkij tábornagy) adta át a forgalomnak. Az átadáskor a tábornagy a gyomai vasútállomás forgalmi naplójába a következő bejegyzést tette: „A híd épségéért, az állomás rendjéért és forgalmáért a Gyomán szolgáló vasutasok felelősek." A szovjet katonaság és a gyomai vasutasok közötti érintkezést megkönnyítette, hogy az állomásfőnök — Pavlyuk Miklós vasúti tiszt — ruszin származású volt, s teljesen beszélte az orosz nyelvet. Malinovszkij tábornagy főhadiszállása a mai Kossuth utca 7. sz. alatti házban volt. Ezzel kapcsolatban — jelenleg — csak szóbeli információk állnak rendelkezésemre. A vasúti naplót — mint döntő bizonyítékot — nem sikerült megszereznem, mert kiselejtezték, s máshol sem találtam rá írásos feljegyzést. Így Malinovszkij tábornagy állítólagos gyomai tartózkodását egyelőre csak szájhagyományként fogadhatjuk el. 19. A felhívás szövegét idézi még: Koós Ferenc: Gyoma község története c. dolgozatában. (Szarvas járás-város szabad negyedszázada 1945—1970. szerk. Tóth Lajos.) 257. lap. Ezúton szeretnék köszönetet mondani Szepessy Sándornak, a Kner Nyomda Múzeum dolgozójának a szemtanúk felkutatásánál és az információk beszerzésénél nyújtott segítségéért. 426'