Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 2. szám - SZEMLE

túrtörténeti jelenséget is megtárgyaltak, melyek a 200 éves alföldi szlovák népi kultúra specifikumaira vonatkoztak —, melyeknek a további kutatására okvetlen szükség van. Csakis ezeknek a tüzetesebb kutatásoknak a fényében fog világosabban kirajzolódni az alföldi szlovákok „helyi" kultúrája —, annak 200 éves, a magyarsággal eltöltött életrajza. A második témakör előadásai közül igen tartalmasnak kell minősítenünk Svehlák Sv. bevezető előadását, melyben az előadó fiatalos hévvel mutatott rá az alföldi szlovák népszigetek kutatásának feladataira. Ezeknek a szükségességét konkrét példákkal is igazolta. így például az alföldi szlovákok közt (leginkább a bácskai szigeteken) számos olyan néprajzi és folklórjelenség él, (vagy ha az már kihalóban is van, akkor annak emlékét az idősebb nemzedék elég jól őrzi), — amit a levándorló szlovák családok 200 évvel ezelőtt magukkal hoztak az Alföldre — s ezek a 200 éves ittlét után is megtartották a maguk formáját. Svehlák szerint az ilyen, „archaikus" néprajzi anyagot szinte „archeológiai" módon kell kiásni és kezelni a kutatások során. Még akkor is —, ha ezeket igen sok ilyen „egykori" szigeten ma már csak idegen nyelven (pl. magyarul) tudjuk összegyűjteni. Hasonló igényekkel lépett fel a nyelvjárás-ikutatás terén Stole professzor is. Az egész néprajzi szimpózium egyik legsikerültebb beszámolóját dr. Kosová M. tartotta. Előadásában beszámolt arról a gyűjtőút járói, amit még a két háború között Bácskában valósított meg. Ebben az alföldi szlovák szokások, népi prózai hagyományok, dalok, népmesék, balladák, gyermekjátékok igen gazdag sorát elevenítette fel a szimpózium résztvevői számára. Általános megállapítást nyert, hogy a bácskai szlovákok monográfikus publikálása után is igen kívánatos volna ennek a gazdag anyagnak minnél előbb való publikálása. Itt ugyanis nemcsak két (szlovák és magyar), de három-négy idegen etnikummal való együttélés (szerb, bunyevác, sváb) hatását is észre lehet venni. Hasonló érdeklődést keltett fel dr. Marku§ M.-nek rövid összefoglalása is a nyíregyházi „tirpák" etnikumnak „néprajzi csoport"-tá való alakulásáról. Itt egy Békés megyéből kirajzó másodtelepülésről van szó, ahol először csak egy kisebb szlovák népcsoporton belül formálódik ki egy elkülönülő szlovák népcsoport, — mely azonban a kétnyelvűségen áthaladva — a szabolcsi környezetben egy különleges — 'szlovák eredetű' —, de mindjobban magyarosodó tirpák—magyar népcsoporttá válik. Az előadó kivonatosan ismertette azokat a néprajzi mértékű kritériumokat is, melyek ezt a szlovák eredetű lakosságot ma már különálló etnikai népcsoporttá minősítik. (Mint tudvalevő — ez az etnikai népcsoport-név már a köztudatban is elfogadottá vált.)'

1 Az előadásban felvetett gondolatok során kialakult vita magáévá tette azt a kívánalmat, hogy a jövendőben komolyabban kell foglalkoznunk az „etnikai" vagy „néprajzi" csoportok kialakulásának kritériumaival és feltételeivel. Nagy érdeklődéssel hallgatták meg a szimpózium résztvevői dr. Zatko R.naik az alföldi szlovákokról szóló bibliografikai beszámolóját. Előadásában ismertette az 1946-ban a szlovák—magyar áttelepülési akció keretében folytatott néprajzi kutatásának eredményeit is. (Ezeket a Slov. národopis legutolsó évfolyamában olvashatjuk.)

4 Ebben a témakörben jutottak szóhoz a cseh kartársak is —, amikor beszámolóikban a balkáni államokban folyó cseh népszigeteken végzett kutatásaikról tájékoztatták a szimpózium résztvevőit. Így pl. dr. Skalníkova O. a romániai, dr. Heroldová I. a jugoszláviai terepen folytatott szórványok életét ismertette. Gondosan meghallgatták a résztvevők dr. Mu§inka M.-nak, a bácskai „rusznákok" közt végzett kutatómunka eredményeiről szóló beszámolóját is. (Mint tudjuk — a bácskai rusznákok között már a 19. sz.-ban Hnatjuk is gyűjtött. A bácskai rusznákok alatt olyan keletszlovákiai eredetű, gör. kat. vallást követő, keletszlovákiai nyelvjárást beszélőket kell érteni —, akik a 200 éven át tartó elválás után külön „rusznák" népcsoporttá alakultak át.) Dr. Kofalková K. az 1946— 48. évek során végbemenő magyar—szlovák áttelepítés statisztikai eredményeit ismertette. Néprajzi szempontból igen kívánatosnak látszana ezeknek az „alföldi" szlovák „reemigránsok"-na\i térbeli (pl. a Kisalföldön és a Csallóközben való) elhelyezkedését néprajzilag közelebbről is megvizsgálni, népi kultúrájuk alakulásáról közelebbi képet nyújtani. (Tudomásunk szerint a bratislavai néprajzi tanszéken működő Etnológiai In345