Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)
1972 / 2. szám - Szíj Rezső: A Kner-család útja Gyomáig és a nyomda első esztendei (II. rész)
növelni, fejleszteni a nyomdát. Rövidesen oly sok megrendelés érkezett, hogy abból Kner Izidor még más környékbeli nyomdáknak is juttathatott. — Mindez nem azt jelentette, mintha tőke dolgában jól állott volna. Tehetősebb anyagi viszonyok közt bizonyára nem egy fehérre meszelt, deszkákkal műhelynek és lakásnak kettéválasztott szobában nyomorgott volna még öt év múlva is. 3 4 Másfél évtizedbe telik, amig Kner Izidor az első gyorssajtót föl tudja állítani és saját házat szerez magának (1898). De a gyorssajtó javítva is olyan rozoga, hogy amikor hallatlan merészséggel elvállalja ,,A kereszténység és korunk" című százhatvanegy íves, öt kötetre rúgó hatalmas mű kinyomtatását, egymás után két gépmestere is megszökik a kilátástalan feladat elől. Végül is Kner Izidorra marad az egész nyomdai munka. Minden egyes ívet maga feszített ki (,,punktúrára"), így végezte el a szükséges háromszázhúszezer nyomást! Amikor Firtinger Károly 1896-ban számba vette Magyarország nyomdai állományát, némi értékeléssel is próbálkozva azt írta, 3 5 hogy „a főváros által adott jó példát szép eredménnyel követik vidéken ... Kner Izidor Gyomán ..." s még felsorol öt vidéki nyomdát — akkor nagyon is szerényen értékelte a gyomai nyomdát. Hisz éppen a fenti kiadvány bizonyítja, hogy ilyen kitűnő nyomással, egyenletes festékezéssel és csekély sajtóhibával könyv nem hagyta el a magyar sajtót azokban az években még Pesten sem. Mert éppen a fővárosi nyomdászattal való összehasonlítás alapján láthatjuk a gyomai nyomda vállalkozásának értékét. A vidéki nyomdászat csekély kivételtől eltekintve, oly nyomorúságos állapotban sínylődött, hogy termékeinél különbet igazán nem volt nehéz létrehozni. Maga Kner Izidor idéz erre nézve példákat az „Eszmék és viaskodások" című könyve több cikkében. Némelyik vidéken nyomtatott műben több impresszum is „tarkállik" — a Békésvármegye monográfiájában például nyolc. 3 6 De mindez hagyján ahhoz képest, ahogy a kolumnákban hemzsegnek a sajtóhibák. Kner Izidor az Eszmék és viaskodások-ban „Korrigálás vidéken" című írásában foglalkozik a kérdéssel s még bizonyítékot is reprodukál hozzá. 3 7 Egyik vidéki lapban megjelent cikkét közli úgy, ahogy megjelent, illetve ahogy az illusztrálás céljaira maga korrigálta. Valóban elszomorítóan silány az a munka s a legtöbb vidéki nyomda csekély kivételtől eltekintve, ilyen „színvonalon" dolgozott. Közben szidták az állapotokat, hogy a sajtót a fővárosban összpontosítják, hogy Illava és Vác börtöneiben bírói úton elítélt nyomdászok nyomtathatnak. A pesti nyomdák ügynökeikkel elhalásszák a megrendeléseket a vidékiek elől. De arra nem gondolnak a vidéki nyomdák — teszi hozzá Kner Izidor —, hogy megjavítsák munkájukat, melynek színvonalatlansága valósággal elrettentő a megrendelő számára. Nem sokkal jobb a helyzet a fővárosban sem. A milleniumi Jókai-kiadásban is hemzsegnek a sajtóhibák s lépten-nyomon kizökkentik az olvasót a műélvezet illúziójából. Ez elképesztő példákkal méltán állította szembe a saját nyomdájában megjelent „Kereszténység és korunk" című kiadványa 161 ívét. Ebben öszszesen sincs annyi sajtóhiba, mint a nemzeti kiadású Jókai bármelyik kötetének tíz ívén! Pedig Kner Izidor akkor készítette a fenti munkát, amikor nyomdája még igen kezdetleges állapota miatt sok nehézséggel küzdött. S 266
