Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 2. szám - Sáfrán Györgyi: Arany János Geszten

SAFRAN GYÖRGYI: ARANY JÁNOS GESZTEN Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben, Ember lenni mindég, minden körülményben. (Arany János: Domokos napra Geszt, 1851. aug. 4.) A költő e versét a geszti kerti lakban írta, ahol százhúsz év múlva: 1971. június 8-án e gondolattal ARANY JÁNOS EMLÉKMÜZEUM-ot nyitott meg Barati József, a HNF. Országos Tanácsának titkára. Szülőhelyem Szalonta, Nem szült engem szalonba; Azért vágyom naponta Kunyhóba és vadonba. Aranynak e játékos, későbbi verse a geszti park fái és bokrai között meghúzódó parányi kerti lakba vezet, ahol a költő 1851 május közepétől öt hónapon át oly szívesen lakott és alkotott. — Arany geszti kapcsolatai azonban korábban kezdődtek. Amikor 1846-ban Az elveszett alkotmány című víg eposzával, majd a következő évben a Toldi-val megnyerte a KisfaludyTársaság pályázatának első díjait, geszti nevelő barátja, az akadémikus Szőnyi Pál hozta Pestről Gesztre az aranyakat — Aranynak. Hogyan került Arany János Gesztre? 1849 őszén vértanúk bitóinak árnyéka sötétlett az ország fölött. Esténkint Nagyszalonta utcáin is végig kopogtak a katonai őrjárat ütemes lépései. „Most mennek Aranyért" — suttogták házaikba húzódva az emberek. Maga a költő is, mint a Nép Barátjának egykori szerkesztő-társa, harcra lelkesítő versek, cikkek írója, számított az elfogatásra. Amíg gyermekei nyugodtan aludtak, ő felöltözve, indulásra készen virrasztott feleségével. Az őrjárat lépései elhalkultak, az utca elcsendesedett. A költőnek nem esett bántódása, mint masoknak sem Kenyeres János kerületében. 245