Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)
1972 / 2. szám - Krupa András: Jancsovics István nyelvtanai és szótára
a szenvedő igék számára (20., ill. 41. p.). Szenvedő igeragozást mindegyik korábbi tankönyv tartalmaz (pl. Vitkóczi Máttyás: Három nyelvenn szálló rövid magyar grammatika az oskolai ifjúság számára, Kassán, é. n.: magyar—német— cseh nyelven; Magyar grammatika... Debrecenben, 1832.), amit az Akadémia nyelvtudományi egységesítő tevékenysége előtt természetesnek kell tartanunk. Széchy Ágoston Imre Elemi magyar nyelvtan (Pest, 1840.) című iskolai tankönyve is névmutatókról beszél, az alanyeset itt ugyancsak nevező, a főnévragozás névhajlítás, a visszaható névmásokat pedig szintén visszahatónak tanítja. Jancsovicshoz hasonlóan tárgyalja az igehatározókat, osztja fel a névhatározókat (egytagúak, kéttagúak, kettős névhatározók). Ugyancsak közöl szenvedő igeragozási mintát is. Fogarasi János Művelt magyar nyelvtan elemi része (Pest, 1843.) című művében ugyanúgy osztályozza és nevezi az utoljárókat (névhatározókat), mint Jancsovics: függő utóijárók: Jancsovicsnál függő névhatározók; független utóijárók (ue. Jancsovicsnál), kettős utoljárók (ue. Jancsovicsnál). ö is nevező vagy alanyesetről beszél, a névelők = névmutatók s a kijelentő mód nála is mutató vagy létező mód. Bloch (Ballagi) Móric 1841-ben Budán megjelent Nyelvészeti nyomozások c. könyvecskéjében szintén mutató módról tud, a főnévragozás nála ejtegetés, az igeragozás hajlítás. De még az 1848-ban Kossuthnak ajánlott, Pesten megjelentetett Galgóczi Gábor-féle Magyar nyelvtanban is a névelő = névmutató vagy névelő, a főnévragozás ejtegetés, az igeragozás hajtogatás vagy igeragozás. Ismerte Vajda Péter nyelvészeti munkáit is (Magyar nyelvtudomány, Kassa, 1835., Magyar nyelvtan, Buda, 1840.). A fentiekből következik, hogy nehéz megállapítani, Jancsovics melyiket használta fel az Akadémia nyelvtanán kívül. A nyelvtani fogalmak, iműszavak használatának ekorbeli eltérő vagy tisztázatlan módját Kovalovszky Miklós dolgozta fel a Tudományos nyelvünk alakulása című tanulmányában. In: Nyelvünk a reformkorban, Budapest, 1955. 257—273. p. 48. Madarsko—slovensko—éesky slovník — Magyar—szlovák—cseh szótár, Bratislava, 1959. 49. T. Gőbel Marianne: Szlovák—magyar szótár, Budapest, 1962. 50. Gáldi i. m. 478. p. 51. Bernolák: Lexicon Slavicum ... 2. köt. 1154. p.; Jancsovics Szláv—magyar szótára, 125. p. Valamint Bernolák szótára 4. köt. 3290. p. és Jancsovics i. m. 329. p. 52. Magyar és Német Zsebszótár, Buda, 1838. 3., 426. és 442. p. Jancsovics Magyar— szláv szótára 1., 256. és 268., p., valamint Bernolák i. m. 6. köt.: Repertórium, lexici slavici—bohemico— latino—germano—ungarici, 19. és 156. p. 53. Az új, ill. először közölt szavakat Gáldi i. m. 477—495. oldalán közölt szótári összehasonlítása, ill. szóelemzése alapján vizsgáltuk meg. Derne László az e tájt megjelent szótárak hangállományát vizsgálva azt is megállapítja, hogy Jancsovics szótárának hangállománya egy másik vidéken megjelent szótárral együtt (Soltész János és Bakó Dániel: Latin—magyar szótár iskolai használatra, Sárospatak, 1845.) alig tér el az Akadémia Magyar és Német Zsebszótáráétól, sőt Bloch (Ballagi) Móric is ezt a szótárt használja fel az Üj kimerítő magyar—német és német—magyar szótárához. Azaz a zsebszótárnak forrásértékű szerepe volt. (Derne L.: Az irodalmi nyelv hangállománya és a nyelvjárások, In: Nyelvünk a reformkorban, Bp. 1955. 59—60 p.) 54. Jancsovics i. m. 437—438. p. Az előfizetők zöme felvidéki, Békés megyéből az alábbiak kérték: Placskó István lelkész, Csillag Márton tanító és Vinterlich József orvos Szarvasról, Haán Lajos lelkész, történész, Szemjan Pál tanító, Brozmann Dániel lelkész Csabáról, Nagylakról Kristóffy Sámuel békési esperes. (Mind Brozmann, mind Kristóffy két évvel korábban, 1846-ban tiltakozó levelet írt Kollárnak az új szlovák irodalmi nyelv ellen. L. a 20. sz. jegyzet!) Az előfizetők közt található Pesten Székács József, Kadavy János, Aszódon Koreny István, Selmecbányán a Magyar Tanuló Társaság, továbbá Palárik János lelkész, költő, M. M. Hodza, a Stúr-imozgalom egyik vezetője, Lichard Dániel, a bécsi udvart kiszolgáló gazdasági hírlapszerkesztő, valamint a Slovenskje Národnje Novini szerkesztősége, mely a szótár terjesztéséért 6 ingyenpéldányt kapott. 55. Szinnyei i. m. 350. p. 16* 243
