Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)
1972 / 2. szám - Szabó Ferenc: Az Alföld-fiumei vasút Békés megyei szakaszának építéstörténete (1862-1871)
tek, kérvényeztek — hiába. 3 3 Az 1864-ben leállított vasútépítésnek a holtpontról való kimozdítását a kiegyezés előtt egyetlen kezdeményezés próbálta meg: 1865 szeptemberében, Szakái Lajos javaslatára, a gyulaiak népgyűlésen kérték a vonal befejezését a kormányszervektől, az összeülő országgyűléstől törvény alkotását várták ebben az ügyben. 3 4 A munkálatok második szakasza, a vonal megnyitása Az 1867-es kiegyezés után kezdődhetett el a vonalépítés történetének kevésbé bonyodalmas befejező része. A visszaállított Békés megyei „önkormányzat" a földbirtokosság és a jelentősen megszaporodott iparosok és kereskedők érdekeit — de ezzel együtt ebben az esetben a megye általános érdekeit is — képviselve már 1867. április 29-én kérte a közmunka- és közlekedésügyi minisztert, gróf Mikó Imrét, az alföld—fiumei vasút építésének folytatására. „Anyagi érdekeink legfőbbike kétségbevonhatatlanul az alföld—fiumei vasút létrejötte. Ehhez van kötve megyénk közgazdászati fejlődése és izmosodása, ettől függ népünk vagyonosodása és emelkedése, szóval: a vasút nekünk életszükség" — hangsúlyozta a megyei felirat. 3 5 A kérelem szerencsés időpontban született, egybeesett a kiegyezést követő nagy vasútépítési lázzal. Az 1868. június 20-án szentesített 1868. évi VIII. törvénycikk az alföld—fiumei vasút nagyvárad—eszéki része építése tárgyában az 1867-ben (november 13-án) a minisztérium és a kivitelezést vállalók közötti szerződést jóváhagyta. A kiépítés a bécsi Rotschild-bankház érdekkörébe tartozó tőkére és a vállalkozók között néhány megyebeli nagybirtokosra (gr. Károlyi György és Sándor, Schlossberger S. M. és fiai, Trefort Ágoston. Wodianer Albert) várt. A lebonyolítás gyorsan megindult: 1868. október 5—15-e között megtörtént a Zombor—Szabadka—Szeged—Békéscsaba közötti vonalrész közigazgatási bejárása, 3 6 1869. szeptember 25—29-e között pedig a Nagyvárad—Békéscsaba közötti szakaszé is. 3 7 Különösebb vita sehol sem volt, egyedül a gyulaiak akarták egy ideig máshová tenni az állomásépület helyét, de erről a gondolatról hamarosan lemondtak. Az építés jó ütemben — bár a tervtől elmaradva — folyt. Legelőször a Zombor—Szeged Rókus közötti szakaszt adták át a forgalomnak, 1869. szeptember 11-én. 1870. június 16-án nyílt meg a vasút Hódmezővásárhely—Orosháza—Békéscsaba között, 3 8 azon év november 16-án Hódmezővásárhely és Szeged Rókus viszonylatában, s végül 1871. szeptember 14-én a Békéscsaba— Gyula—Sarkad—Nagyszalonta—Nagyvárad szakaszon. 3 !* A megnyitás mindenütt nagy fénnyel, csinnadrattával, díszebéddel folyt le. Az alföld—fiumei vonal megnyitása után hamarosan kiderült, hogy az 1858-ban épült békéscsabai vasútállomás, „a vasúti indóház" „az ott központosuló vasúti pályavonalak szülte forgalomnak szűk volta miatt egyáltalán nem felel meg". A megye a két vasúttársaságot meg is kereste az állomásbővítés érdekében. Az alföld—fiumei, vasút üzletigazgatósága a társulat pénztelenségére hivatkozott, s azt állította, hogy csak látszólagos a csabai zsúfoltság, mert menetrendi változtatásokkal megszüntethető. A másik társulat (az ún. Tiszavidéki) nem adott választ. Hiába fakadt ki az alispán: „ ... a vasúti társulatok a közönség jogos igényei iránt tanúsított közönye 208
