Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 2. szám - Szabó Ferenc: Az Alföld-fiumei vasút Békés megyei szakaszának építéstörténete (1862-1871)

SZABÓ FERENC: AZ ALFÖLD—FIUMEI VASÚT BÉKÉS MEGYEI SZAKASZÁNAK ÉPÍTÉSTÖRTÉNETE (1862—1871) Az 1858 októbere óta vasúttal rendelkező Békéscsaba városa 1871. szeptember 14-ével, az ún. alföld—fiumei vasútvonal Békéscsaba—Nagyvárad közötti szakaszának megnyitásával lett a Tiszántúl egyik legjelentősebb vasúti csomópontja. A település további fejlődésében, vonzásának erősödésében ennek igen jelentős, előrevivő szerepe volt és van ma is. ,,A közlekedési csomópont, a pályaudvar szerepe Békéscsabán is elsődleges, ennek hatására lett nagyipari központ és jelentékeny kereskedelem színhelye ... Közlekedési központ jellege csak utóbb szerezte meg számára a megyeszékhelyet" — írja Békéscsabáról a földrajztudós Mendöl Tibor.

1 Szolnokot, Békéscsabát és Nyíregyházát a forgalma tette várossá az Alföldön — állapította meg klasszikus munkájában Erdei Ferenc.

2 Mindezeket teljes mértékben igazolják a város történetével foglalkozó kutatások is, bár közlekedéstörténeti vonatkozásban eddig nagyon kevés munka született,

3 a feltáró tevékenység zömét ezután kell elvégezni. Közleményünkben a mai nevén Szeged—Békéscsaba (ill. továbbhaladva: Békéscsaba—Gyula—Sarkad—Kötegyán) közötti vonal létrejöttének vázlatos történetét kívánjuk közreadni, különös tekintettel az eddig fel nem kutatott mozzanatokra. A fennmaradt iratok

4 keveset árulnak el a vasútépítés műszaki-technikai kérdéseiről, annál többet a munka szervezéséről, üteméről, emberi oldaláról. Marxista történetírásunk már régebben kifejtette, hogy a vasútépítések forradalmasították a közlekedést, nagy szerepük volt a gazdasági élet fejlesztésében, a korszerű viszonyok megteremtésében, a feudális elzártság felszámolásában. Ugyanakkor a vasúthálózat a tömegek tőkés kizsákmányolásának eszközévé is válhatott.

5 Korábban a külföldi tőkebehatolás egyik legjelentősebb területét látta történeti kutatásunk a vasútépítésekben. Ma a sematikus megítélés helyett a kérdés komplex megközelítésére törekszünk, és megbecsüléssel adózunk az előrelátó tervező és szervező munkának, a vasútépítő proletártömeg verejtékes erőfeszítésének, a vasúton szolgáló elődöknek. 203