Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 1. szám - SZEMLE

dolgozó kutató is, mint Eskeröd, az „uralkodó érdekek" koncepciójának egyetemes jellegűvé erőszakolása köz­ben statikus képből von le következte­tést, ugyanis amikor a szokások elhaló szakaszában a természetfölöttit már nem észlelve bennük, bizonyos szokáso­kat csak mindennapi munkavégzésnek vagy tréfának tekint, nem veszi figye­lembe, hogy korábban mágikus tartal­muk volt, s hogy számos fejlődési té­nyező hatására váltak egyszerű beideg­zett cselekedetekké. Végül: a szerző kutatási módszeréről képet kapunk olyképpen, ahogyan a fentiekre alapozva a gyűjtött magyar mezőgazdasági néphagyományt fel fogja dolgozni. Korszerű módszerről és elem­zésről van szó, amelyet néhány új vo­nással gyarapítva a néprajztudomány legújabb komplex vizsgálati metodiká­ját alkalmazva valósít meg: a magyar mezőgazdasági néphagyomány részletes konkrét vizsgálata, időbeli-térbeli, tár­sadalmi-gazdasági összefüggéseinek, mozgásának, változásának megközelítő­en teljes számba vétele, szoros kontak­tusban a környező és az európai népek agrárkultuszával. MÁRAI GYÖRGY: A GYULAI ÁLLAMI GAZDASÁG JUBILEUMI EMLÉKKÖNYVE Eredetileg a szocialista mezőgazdasági nagyüzem minta-típusának, a mező­gazdasági nagyüzem előőrsének szán­ták az állami gazdaságokat. Az volt a hivatásuk, hogy a mezőgazdasági gép­állomásokkal együtt a magyar mezőgaz­daság szocialista átszervezésében ra­juk, mint bázisokra, támaszkodhas­son. Példaképnek szánták az alakuló termelőszövetkezetek számára, ahol nemcsak a nagyüzemi gazdálkodás for­télyait tanulhatták meg, hanem az ál­lami gazdaságoktól nemesített vetőmag­vakat, továbbtenyésztésre alkalmas ál­latállományt vehettek át. Húsz év alatt a mezőgazdasági termelőszövetkezetek elsajátították zömmel a szocialista nagy­üzemi gazdálkodást, felnőttek az állami gazdaságok mögé, sőt mellé, kiemelke­dő termelési eredményeikkel. Ezek el­lenére semmiben sem halványodott az állami gazdaságok eredeti rendeltetése. Gyulán 1950. évben a földrendezés során a Schneider-tanya körül alakí­tották ki a Gyulai Állami Gazdaság szentbenedeki központját és a kétegy­házai műút túlsó oldalán a józsefbene­deki területeit, amikor is 1952. évben földkönyv szerint 1362 kh-t mondhatott magáénak az állami gazdaság. A Gyu­lai Tangazdaság, mely a Kertészeti Technikum oktatási céljaira szolgált, ugyancsak az 1950-es években a városi gazdasági galbácskerti részlegéből nyert kialakítást és az 1959. évi földkönyv­ben 754 kh-t mutattak ki javára. 1960. évi nagy felfejlesztés során további bő­vítések történtek, majd 1968. évben fu­zionált a Gyulai Állami és a Szabadkí­gyósi Tangazdaság: Gyulai Állami Tan­gazdaság címén, amikor a szabadkígyósi tangazdaságot is ide csatolták. Ez idő szerint 3689 hektár és 4727 négyzetmé­ter területen folytat a gyulai határban termelést. A 20 éves jubileum alkalmával 40 000 Ft-os költséggel kiadott 310 ol­dalas emlékkönyv nem vállalta azt a feladatot, hogy e húsz év termelési mód­szereinek és eredményeinek szakszerű elemzését és kritikáját adja, hogy eb­ből iránymutatást hámozzon ki a jövő­re nézve. Csupán tájékoztatót ad a ter­melési ágak és azok eredményei felől, de nyilván jóval korábbi adatok alap­ján, mert hiányoznak az ismertetésből azok a legfrissebb adatok, melyek nem­csak jövedelmezővé, de az érdekelt szak­mai körökben tekintélyessé is tették a Gyulai Állami Gazdaságot. Nem tör­tént említés a higiénikus tej nagyüzemi előállításáról, szállításának megszerve­zéséről éppen úgy, mint a bikahízlalás olyan új mószeréről mely lényegesen lerövidítette a hizlalási időt és a hiz­lalt állatokat egy időben extrém A. mi­183

Next

/
Oldalképek
Tartalom