Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)
1972 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Szerényi Imre. Békés-Csanád-Csongrád egyesített vármegyék közigazgatása II. József korában
egyéb okok melett — viszonylag alacsony létszám miatt képtelenek végrehajtani. A továbbiakban ezeket a konkrét feladatokat szeretnénk megvizsgálni. A feladatok elvégzésénél Békés—Csanád—Csongrád megyében aránytalanul nagy teher nehezedett Angyal József alispánra. A megyeszékhely Szegvárra helyezése és az ő alispáni kinevezése egyidőben történt. (1786. április 11-én nevezték ki alispánnak, Kárász István helyett, ugyanakkor helyezték át a megye székhelyét Gyuláról Szegvárra. 2 7) Ö szervezte meg az átköltözést, és végezte el az új hivatali szervezet kialakítását. így a tényleges munka csak 1787 elején indulhatott meg. Majd minden ügy az alispán kezén ment keresztül, ezért hivatalát nem is lehet a megyei hivatalszervezet működésétől elkülönítve vizsgálni. Nőtt a megyék szerepe az 1785. augusztusában megjelent jobbágyrendelet óta az úrbéri ügyek intézésében is. Ha a paraszt ügyét a földesúrral elintézni nem tudta, panaszáról a helyszínen a bíró és egy esküdt jelenlétében jegyzőkönyvet vettek fel, a panaszos a jegyzőkönyv másolatával fordult a megyéhez. A megye kisebb ügyekben döntött, fontosabb kérdéseket 14 napon belül a helytartótanácshoz terjesztett fel. Kaller királyi biztos Angyal Józsefhez, Békés—Csanád—Csongrád megye alispánjához intézett utasításában, elrendelte, hogy a földesúr által rendszeresen tartott panasznapokon a megye képviselője is legyen jelen. Fontos, hogy erre a tisztségre minden tekintetben megfelelő személy kerüljön. A panasznapokon kiállított jegyzőkönyveket rendszeresen el kellett küldeni a királyi biztosnak. 28 Az alispán nemcsak az úrbéri ügyekről küldött jegyzőkönyvet a királyi biztosnak, hanem minden ügyről, amit a megyei hivatalszervezet azon a héten intézett. A királyi biztos a jegyzőkönyveket átnézte és megtéve észrevételeit; visszaküldte az alispánnak. 2 9 Így végül minden ügy egy kézben futott össze (a királyi biztoséban), de teljesen elképzelhetetlen, hogy a biztos, akinek egy héten 6—8 megye beküldött jegyzőkönyveit kellett megvizsgálnia, érdemben tudott volna dönteni minden ügyben. Megjegyzendő, hogy nemcsak az ügyviteli jegyzőkönyvek érkeztek be a királyi biztoshoz, hanem ezenkívül számos felmérés, összeírás eredménye is, amelyekre még (a szolgabírák működésének tárgyalásánál) visszatérünk. Fontos feladat volt, az évenkénti adóteher kivetése. Az 1788-as hivatali utasítás ezt is részleteiben szabályozta. Az adókivetést (repartitio) az alispán a szolgabírák bevonásával végezte. Az adókivetési ívet a vármegyénél bárki megtekinthette és az ellen panaszt tehetett, amennyiben nem tartotta igazságosnak.™ Az általános rendelkezéseket, az alispán és a jegyző által szerkesztett köriratokat ki kellett hirdetni. A szolgabírák megküldték ezeket a községi elöljáróknak, akik miután a köriratban foglaltakat kihirdették és tartalmát a községi jegyzőkönyvbe bevezették, a köriratot aláírva visszaküldték a szolgabíráknak. Mivel a megyei közgyűléseket, (generalis congregatio), ahol eddig a nemesség értesülést szerzett az országos rendeletekről, József betiltotta, a köriratokat a földesuraknak is megküldték. A fontosabb parancsokat és rendelkezéseket a templomokban is felolvasták. Az alispán és a szolgabírák ellenőrizték, hogy a köriratokat valóban kihirdették-e. 3 1 A bűncselekmények elkövetői, a katonaszökevények ellen is nyomtatott körleveleket adtak ki, amelyeket szintén ismertetni kellett a lakossággal. Angyal József alispánnak sok gondot okoztak a Békés—Csanád—Csongrád megyében, különösen 1787-ben gyakori rablások. A megyei huszárok jelentős részét lekötötte a szomszédos megyékből átszökött rablók és tolvajok keresése. Különösen Arad és Bihar megyékből jöttek át sokan útlevél nélkül és rablásokkal, lopásokkal veszélyeztették a közbiztonságot. 1787. júliusában Gyulán történt egy nagyobb rablás.S 2 Angyal József ellenintézkedésként szigorította az útlevelek kiadását. Űtlevelet csak az alispán, a szolgabírák, az esküdtek és a földesurak adhattak. Idegeneket, ha útlevél nélkül elfogtak, azonnal át kellett adni a hatóságoknak. Senki sem fogadhatott házába idegent, ha az előzőleg nem jelentkezett a falusi bírónál. A megyei huszárok rendszeresen átfésülték a nagyobb kukoricásokat és nádasokat. Az alispán végezte (együtt a másodalispánnal és a jegyzővel) a nemességigazolási ügyek kivizsgálását. A nemességigazolások megindításának különböző okai lehettek. Általában az elszegényedett nemesi családok kiváltsága körül merültek fel kételyek. Sok esetben nemesi családok ősei nem éltek nemesi jogaikkal, így az utódok jogait a vármegye vagy más nemesi családok nem ismerték el. A vármegyéből való elköltözés esetén is kérték sokan a nemességigazoló okmány kiadá139
