Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Szerényi Imre. Békés-Csanád-Csongrád egyesített vármegyék közigazgatása II. József korában

SZERENYI IMRE BÉKÉS—CSANÁD—CSONGRÁD EGYESÍTETT VÁRMEGYÉK KÖZIGAZGATÁSA II. JÓZSEF KORÁBAN II. József trónra lépésével a felvilágosult abszolutizmus új szakasza kezdődött. A felvilágosult abszolutizmus támogatta a polgári törekvéseket és a parasztság helyzetét messzemenően rendezni kívánta. Intézkedéseink rendszere előremutató reformtörekvéseket tartalmazott.

1 Ez leginkább az egyházi cenzúra megszüntetésénél és a türelmi rendelet megalkotásánál mutatkozott meg. József kivette az egyház kezéből a cenzúrát és az egész birodalom sajtóügyét a Bécsben mőködő sajtóbizottságnak rendelte alá. A türelmi rendelettel József lehetővé tette a nem katolikus felekezetek szabad vallásgyakorlását. Feloszlatta a szerzetesrendeket és fontos rendeleteket hozott az oktatásügy terén is. József végső célja egy egységes, központosított birodalom létrehozása volt. Ennek megteremtése azonban rendkívül nagy feladatot jelentett, sőt tekintve a birodalom egyes részei között meglevő gazdasági, társadalmi különbségeket, megoldhtatlan feladatnak látszott. József ennek, az „egységes birodalom" elvének rendelte alá összes intézkedését. Uralkodása kezdetén csakhamar tapasztalnia kellett, hogy nem lehet ugyanazokkal a rendeletekkel kormányozni a birodalom teljes egészét. Magyarországot nem tekintve, a birodalom többi részében nem volt nehéz rendeleteit végrehajtatni. Ott az alapvető közigazgatási egységek a kormányzóságok voltak, amelyek végrehajtották a császár akaratát. Ezenkívül a birodalom nvugati felében a polgárság már fejlettebb, akik között a rendszernek könnyebb volt támogatókat találnia. Magyarországon szinte kezdettől fogva más volt a helyzet. Az ország közigazgatási rendszere az évszázadokkal előbb kialakult vármegyékre épült A megye a rendi nemesség önkormányzati szerve volt. A korábbi századokban legfőbb szerepük a jogalkotásban és a jogszolgáltatásban volt. A XVIII. században kezdtek a megyék politikai szerepet játszani, feliratokat küldeni, a nekik nem tetsző rendeleteket megtagadni, sőt egymással érintkezésbe lépni azért, hogy bizonyo: ügyekben együttesen járjanak el. A jogszabályokat a vármegyei közgyűlés alkotta, amelyen minden, a megyében birtokos, nemes megjelenhetett. Az évenként tartott tisztújító közgyűlésen választották a megyei tisztviselőket: az alispánt, a másodalispánt, a szolgabírákat, az esküdteket. A királyt a vármegye élén álló főispán képviselte. Az „egységes birodalom" elve egy egységes, központosított, minden „partikuláris" érdektől mentes kormányzati rendszer kiépítését követelte meg. A megyék viszont, mint a nemesség önkormányzati szervei, a ,partikuláris" érdekeket védték. A megyék elenállása az országos összeírás és a német nyelvrendelet kiadásakor jelentkezett nyílt formában. (Természetesen az utóbbi esetben jogosan.) Az összeírás azért váltotta ki a megyék ellenállását, mert az eddigiektől eltérően, nemcsak az adózó népességet, hanem Magyarország teljes lakosságát kívánta számbavenni. A nemesség a megadóztatástól félve, ősi jogai meggyalázásának tekintette azt, hogy a házára szám kerül és adatait összeíróívekre írják fel, csakúgy mint az adózó jobbágyokét. Az uralkodó felháborodva látta, hogy a rendeletek végrehajtásánál még a főispánokra sem számíthat. Ez különösen kitűnt az összeírások idején, amikor a főispánok nem megyéjükben, hanem Bécsben tartózkodtak és a császári rendelet hathatós támogatása helyett, passzívan szemlélték az eseményeket. Ez mintegy 133