Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)
1972 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Prokopp Gyula: Gyula 1638-ban
III. „Kivonat Ibrányi Mihály úrnak, a váradi kapitánynak, szatmári kapitányhoz írt leveléből: Ami az itteni helyzetet illeti, a törökök készülődéséről nem írhatok mást uraságodnak, mint hogy Gyula körül sűrűn gyülekeznek, főleg szarahorák (építőmesterek). Igaz ugyan, hogy Gyulán szorgosan építkeznek, de csupán a vár kijavítása végett még soha sem vittek oda annyi kézművest és napszámost. Valami mást terveznek csendben. Annyi bizonyos, hogy a szarvasi várat is fel akarják építeni. Mivel azonban észrevették, hogy mi is éberek vagyunk és figyeljük a fejleményeket, kissé visszahúzódtak. Négy nappal ezelőtt a temesvári basa és a gyulai bég néhány törököt küldtek hozzám. Magyarázkodnak és azt állítják, hogy nem ellenséges szándékkal jöttek ide, hanem a szomszédos erősségek kijavítása végett és azért hoztak magukkal annyi embert, szekeret és kapát. Említették, hogy a szarvasi vár nem erdélyi, hanem magyarországi területen van, ezért szabadságukban áll, hogy azt kijavítsák. Miként uraságod bölcsen látja és írja is, a ti részeteken is mindenképpen szükség van az éberségre. Minél több várat épít újjá a török annál nagyobb kárt szenved a szegény magyar nép. Ami pedig éppen ezt a várat 1' 1 illeti, ez olyan helyen fekszik, hogy ha a török újjáépíti, a hajdú-városok nehezen tudnak ellentállani és így szabadon sarcolhat a török egészen a Tiszáig. Mi nyugtalanságban vagyunk emiatt. Azt is írja uraságod, mennyire szükséges, hogy meg legyen közöttünk az egyetértés és a levélbeli kapcsolat. Bizony így van ez helyén, hiszen mindannyian magyarok vagyunk. Én feltártam a helyzetet uraságod előtt, még pedig idejében; kérem, fogadja meg tanácsomat. Mindazáltal csak Istenben bízhatunk és ha ő meg nem könyörül rajtunk, elveszünk. Mi megszoktuk már, hogy nap mint nap őrt álljunk és bízva az isteni segítségben öten is helytálljunk hatezerrel szemben, készen mindenre, amit a szükség reánk hoz. Amíg csak élünk, mindig készek vagyunk Istennek, hazánknak és fejedelmünknek szolgálatára. Egyebekben szívből óhajtom, hogy szolgálhassak uraságodnak és kívánom, hogy sokáig éljen és szerencsés legyen Kelt Váradon, 1638. július 4-én." JEGYZETEK 1. Melith Péter született 1568-ban, meghalt 1638-ban. A szatmári várkapitányság mellett szabolcsi főispán is volt. (Nagy Iván: Magyarország- családai — 7. kötet, 412.) Atyjáról, Melith Görgyről (1547—1580) Istvánffy Miklós müvéből tudjuk, hogy 1566-ban a gyulai vár védői között volt. (Istvánffy: Historiarum de rebus Ungaricis libri XXXIV. — Köln, 1685. — 309.) 2. III. Ferdinand született 1608-ban, meghalt 1675-ben. uralkodott 1637. óta. 3. Kornis Zsigmond született 1578. körül, meghalt 1648-ban fejedelmi tanácsos, továbbá bihari és zarándi főispán is volt. (Magyar Életrajzi Lexikon — Bp. 1967. — IT. kötet, 974.) 4. Rákóczi György született 1591-ben, meghalt 1648-ban, fejedelemmé választották 1630-ban. (u.o. II. kötet 475.) 5. Ibrányi Mihály a Szabolcs-megyei Ibrányi-családból származott. Nagy Iván szerint (7. kötet 217.) még 1649-ben is váradi alkapitány volt. 6. A levelek levéltári jelzete: V. 188. Ezt a jelzetet a 18. század végén, a Batthyány József érsek rendeletére történt levéltár rendezés alkalmával kapták. 7. Megfelel a magyar „stb." rövidítésnek. 8. Eszterházy Miklós született 1582-ben, meghalt 1645-ben, 1625. óta volt nádor. (Életrajzi lexicon, I. kötet, 449.) 125
