Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 1. szám - KIÁLLÍTÁS - S. Nagy Katalin: Képzőművészeti kiállítások Gyulán, 1971

rajzokból, diófapáccal, vegyes technikával létrehozott, emlékeztetőnek szánt jegyzetekből rendezett kiállítás aug. 11-i megnyitóján annyi gyulai gyűlt össze, hogy bármelyik budapesti terem megirigyelhetné az érdeklődők számát és intenzitását is. Nem kész művek, de friss, a mesterség tanulásának időszakában is önmagukkal szemben igényes munkák fémjelzik a kollektíva szellemiségét. A válságát élő képzőművészet ellenében is dolgozó, a problémákat tudó és vállaló, de a szakma erejében és jövőjében bízó fiatalok első közös jelentkezésének lehettünk tanúi (a kollektívát összefűzi hat évi közös művésztelepi múlt, 3 év Mohácson, 3 év Czimra Gyula: Zöld szék (olaj) Gyulán és a közös mester: Tóth Tibor festőművész). A kollektíva (Balogh Gyula, Csiba Éva, Horváth Emese, Lakatos J. Péter, Marosvári György, Sajó Endre, Szakáll Ágnes, Tömpe Emőke) sokirányú tevékenységéhez ( a festés mellett lásd pl. kiállításrendezés) újabb „ifjabb" tanítványok (Gyimesi Júlia, Rácz Katalin, Tarnóczy Zoltán) munkája szervül és szerencsésen egészíti ki, sőt tágítja ki munkájukat a szakmabeliektől érthetetlen módon képzőművészeti életünkben idegen testként kezeltek, sőt gyakran lekezeltek: a szabadidejükben festők-rajzolók, a képzőművészeti kultúra „hírvivőinek" rétege (így pl. Dévényi Antal, Erdélyi Hajnal, Frank Rózsi néni, Göblyös Simon, Kovács József, Szabó Ottó, Utassy Erzsébet, Vető Ágnes.) 108