Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 2. szám - Csende Béla: Békés megye III. ötéves népművelési tervének teljesítése - Miklya Jenő: Búcsú Szabó Páltól

létesítendő középiskola felállítására hagyott. Az I. világháború, majd az azt követő infláció miatt csak 1926-ban került sor ennek végrehajtására. 5. Fülöp Károly (Kolozsvár, 1896—,): tanár,költő, újságíró, esztéta.A nagyenyedi Bethlen Kollégium főgimnáziumból került 1927-ben Szeghalomra latin-magyar szakos tanárnak. Több erdélyi lapnak volt munkatársa, majd a Szeghalom-vidéki Hírlap szerkesztését végezte. Versei, irodalomtörténeti és esztétikai publikációi a megyei és országos lapokban jelentek meg. 6. Móricz Zsigmond író, Tildy Zoltán meghívására részt vett a szeghalmi választókerület 1935-ös képviselőválasztásán. Riport-sorozatában számolt be a törvénytipró választási csalásokról és az író szeghalmi „internálásáról." Itt- tarózkodása alkalmával sok idős embert hallgatott meg a régi vízi világ körülményeiről. 7. Szabó Pál téved. Ez a nevezetes felolvasás a szeghalmi ipartestület akkori épületében történt. 1968-ban lebontásra került, helyén ma az Áll. Biztosító székháza áll. 8. Erdélyi József (Üjbátorpuszta, 1896—,): költő. 1921-ben a Nyugatban jelentek meg első versei. A népi mozgalom előfutára. A háború utáni költőnemzedék egyik legnépszerűbb tagja. A harmincas évek végén lázadása jobboldali irányba torzult. Börtönbüntetésének letöltése után, újra jelentkezett verseivel. 9. Fráter Erzsébet (Cséhtelek, 1826—Nagyvárad, 1875): Madách Imre felesége. Fráter József eladósodott bihari földbirtokos leánya. Madách 1845-ben vette feleségül. A házasság azonban nem sikerült. Mialatt Madách a Kossuth titkárának, Rákóczy Jánosnak adott menedék miatt börtönben ült, felesége könnyelmű életet élt, udvarlókkal vetette magát körül. Madách emiatt — 1854-ben elvált tőle. Fráter Erzsébet visszament szüleihez, a Bihar megyei Cséhtelekre. 10. Irinyi János (Nagyléta, 1817—Vértes, 1895): vegyész, feltaláló. A zajtalanul gyúló gyufa feltalálója. Először alkalmazta a vetést, szántást és boronálást együttesen végző gépszerelvényt, és eredményesen kísérletezett talajjavítási módszerekkel is. 11. Fényes Elek (Csokaj, 1807—Üjpest, 1876): statisztikus, az MTA levelező tagja. 1836-tól fejtett ki statisztikai munkásságot. Munkái a nemzet anyagi és szellemi erőforrásainak számbavételén túl fejlődésében ábrázolták anyagi viszonyainkat, összehasonlították a külföldi viszonyokkal, hogy elmaradottságunk még jobban szembetűnjék. 1848ban Szemere Bertalan az Orsz. Statisztikai Hivatal megszervezésével és vezetésével bízta meg. A szabadságharc bukása után fogságba került. Hatalmas értékű munkásságot fejtett ki Magyarország statisztikájának megalapításával: művei forrásértékűek. 12. Hegy esi János (Füzesgyarmat, 1899—,): költő, publicista. Tagja a debreceni Ideiglenes Nemzetgyűlésnek, majd 1949-ig országgyűlési képviselő, az országgyűlés jegyzője és a Nemzeti Parasztpárt gazdasági hivatalának vezetője. Jelenleg mint nyugdíjas Füzesgyaimaton él több kormánykitüntetés tulajdonosa. 1919-ben a Vörös Hadsereg tagja. 1926-tól útkaparó. Verseivel 1934-ben jelentkezik először, melyek különböző lapokban, köztük a Szeghalom-vidéki Hírlapban jelentek meg. Verseskötetét a szeghalmi gimnázium jelentette meg 1941-ben. Költeményeit Fülöp Károly tanár rendezte sajtó alá. 13. Pardi István: nincstelen paraszt, a vésztői Földmunkások Olvasókörének több éven át elnöke. Az ő elnöksége alatt — 1944. februárjában — tartotta a Parasztszövetség országos konferenciáját Vésztőn. 14. Szabó Pál által említett ügyvéd: vitéz Párdy Károly járási leventeegyesületi elnök volt, aki pisztollyal agyonlőtte magát. 15. Cyőrffy István (Karcag, 1884—1939): etnográfus, egyetemi tanár. Sokoldalú tudományos munkássága kiterjedt a néprajz minden ágára, de leginkább a magyarság néprajzának volt kiváló kutatója. Róla nevezték el később a baloldali parasztfiatalok Győrffy-kollégiumát. 16. Szűcs Sándor (Biharnagybajom, 1903—,): író etnográfus. Egyetemi tanulmányai után visszatért falujába és néprajzi gyűjtést folytatott a Sárréten és a Nagykunságban. 1946ban Bihartordán a sárréti népfőiskola igazgatója, majd 1952—1963-ig a karcagi múzeum igazgatója. Tizenegy könyvet és több száz tanulmányt írt. <225