Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 2. szám - Csende Béla: Békés megye III. ötéves népművelési tervének teljesítése - Miklya Jenő: Búcsú Szabó Páltól

posványok, gyékényesek, nádasok. Ezt kicsit rendben tartani, sőt lassan-lassan lecsapolni nem kis feladat volt és nagyon sok vízügyi munka történt. De mindent összevéve ez a táj volt az, amely egész, sor költőt, írót adott az országnak, mint Sink,át, Erdélyi Józsefet,

8 Arany Jánost, Veres Pétert, engemet és még sokakat. Tovább menve az, hogy Az ember tragédiája megszülethetett, ahhoz ennek a vidéknek, ennek a tájnak, ennek Sárrétnek, ennek a posványos kis résznek is köze van. Vagyis, ha Fráter Erzsébet,

9 szegény kis Fráter Erzsébet — így mondom — nem születik meg, nem veszi el Madách Imre, Az ember tragédiája nem íródik meg. Ha nem lett volna Madách életében olyan tragédia, nem születik meg a mű, amely mindig él, amíg emberek élnek vagy lesznek! Van még egy másik érdekesség is, például Dobó István, az egri hős, aki az Ozmán birodalomnak olyan arculcsapást adott, hogy azt kiheverni soha többé nem tudta. Mi adtuk Bihar szülöttét a hazának, aki Álmosd földbirtokosa volt. Innen került ereje és hősiessége révén Egervár kapitányává. Irinyi

1

0 a gyufával — hát az már csak olyan kis „ráadás", vagy Fényes Elek

1

1 a statisztikus, ezek mind olyan „mellékrezdülések"! Mindent összevéve, a táj harca, hősiessége az mindmáig érződik, de érződik is holnap, holnapután az egész magyar történelemben! Ennek a tájnak nagyon sok köze van az agrárszocialista mozgalmakhoz is. A kezdeti időt is beleszámítva, amely aztán 1945-ig tartott, majd utána is nagyon szépen érvényesült. Például, többek között a Szabad Szónak munkatársa volt Hegyesi János

1

2 Füzesgyarmatról. Ö különben verseket is írt, és jó verseket! Közben főként cikkeket írt a Szabad Szónak is. A Szabad Szónál persze én voltam a főszerkesztő, laptulajdonos és felelős szerkesztő. Az volt, amit én csináltam, vagy akartam csinálni, és amit kaptam segítséget. Azt használhattam föl, amit én jónak láttam. Hegyesi Jánosnak a cikkeit szinte fenntartás nélkül közöltem. Ezeket a cikkeket pedig a moszkvai magyar adó rendszeresen beolvasta magyarul, Magyarország felé. Valahányszor elhangzott egy ilyen Hegyesi János cikknek a beolvasása, ilyen esetekben a miniszterelnökség sajtófőnöke behívatott. Próbált rám hatni, magyarázni, hogy mégsem kéne nekem ilyen írásokat közölni stb. stb. Közöltem, mindaddig közöltem, míg erre módom volt. Aztán itt voltak a vésztői mozgalmak! Vésztő külön kis államként próbálta a maga igazát valamiképpen érvényesíteni. Volt ott egy olvasókör. Ezzel a körrel jó néhányszor találkoztam. A múltkorában akadt éppen a kezembe Pardi Istvánnak,

1

3 az olvasókör akkori elnökének levele, amit nekem írt. E levél véletlenül maradt meg. Rengeteg sok történés, rengeteg sok történet, ami innen indult ki, erről a tájról, erről a földről és úgy, hogy szinte megszépülve, megnagyobbodva ide is hullott vissza. Természetes dolog, hogy egészen másforma és más hatású élményeim, is vannak a Sárrétről, illetve Szeghalomról. Nagy perek és büntetőeljárások, behívások, ügyvédi felszólítások. Persze akkor nem tudták ezek az ügyvédek, bírók, hogy ez nem múlik el azzal, hogy ők ezt az ügyet így vagy úgy lezártnak tekintik. Vagy lezárták ennyi vagy annyi pénzbírsággal! Nem gondolták, hogy lesz idő, amikor én ezt megírom és közreadom. Jó pár novellámban megírtam későbben, ezt a szeghalmi emberkínzásnak mondható bíráskodást. <221