Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 1. szám - Székely György: Márki Sándor-emlékbeszéd

SZÉKELY GYÖRGY: MÁRKI SÁNDOR-EMLÉKBESZÉD (Kétegyháza, 1970. X. 6.) Tisztelt emlékülés! Mély meghatottsággal állok itt a nagy történetíró, Márki Sándor szülő­földjén és nagy örömmel, mert itt van körünkben Márki kiváló, méltó tanít­ványa, Banner János. Személye nemcsak összeköti Márki korát és nemzedé­két a miénkkel, de mint Márkinak személyes emlékekből, kéziratos feljegy­zésekből és korabeli sajtóközlésekből mesterien ötvözött előadásokban ál­dozó historiográfus is az egykori nagy kutatóhoz és professzorhoz kapcsol bennünket (Márki Sándor emlékezete. Gyula, 1961.). Amikor most 10 esztendő múltán ismét történész beszélhet Kétegyházán Márkiról, mondanivalóját a nagy Márki-tanítvány tanulmányához kell szabnia, azt nem ismételheti, an­nak tanulságait nem is mellőzheti. így elsősorban Márkiról, a történetíróról szeretnék képet adni. Felszabadulás utáni történetírásunk — különösen Lederer Emma: A ma­gyar polgári történetírás rövid története. Bp., 1969. dolgozta ki részletesen — joggal említette az általánosnál haladóbb beállítottságú történetírók között az 1853-tól 1925-ig élt Márki Sándort, Kétegyháza szülöttét. Márki Sándor mint vidéki középiskolai tanár 1885-ben a történész-kongresszuson a törté­netoktatásról tartott olyan érdekes előadást, amelynek egyes követelményeit mindeddig nem valósította meg történeti oktatásunk. A kor politikai igényei­nek megfelelően foglalkozott a történelem oktatásával, és későbbi pályafutá­sában hű maradt a maga állította követelményekhez. Volt tankönyve, amely 14 kiadást ért meg. Ide tartozik Márki Sándor több történeti falitérképe 1893 és 1911 között; A középkor főbb krónikásai 1900, Történettanítás 1902, Magyar történeti szemléltető képek 1905, Történet és történetírás 1914. esz­tendőben megjelent munkája. Ugyanakkor nem kevés kongresszusi gondola­tát érdemes máig megszívlelni az életkori sajátosságok számításbavételéről, a történelem megkedveltetéséről, szemléltető módszerek alkalmazásáról. Ennek a gondolatkörnek végig híve maradt, földrajzi témákkal is sokszor foglala­toskodott, egyetemes történeti szemlélete kiemelte számos magyar pálya­társa közül. Mint történetírónak, pályáját nagyrészt az határozta meg, hogy mint az Almássy grófok Békés és Bihar megyei birtokai intézőjének fia meg­18

Next

/
Oldalképek
Tartalom