Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 1. szám - LÁTOGATÓBAN - Papp János: Látogatóban Mokos Józsefnél

LÁTOGATOBAN PAPP JÁNOS: LÁTOGATÓBAN MOKOS JÓZSEFNÉL Békéscsabán, a Kiss Ernő utca egyik öreg házában él és dolgozik a Békés megyei művészek doyenje. Hangulatos környezet — virágos-fás udvar, hosszú veranda, képekkel, szobrokkal zsúfolt szobák, sarokban álló öreg zongora — veszi körül a maholnap 80 éves művészt. „Öscsabainak tartom magam, s azt hiszem joggal, hiszen néhány iskolai és há­borús évet, valamint másféléves tanítókodást leszámítva Békéscsabán éltem" — vallja Mokos József. Itt születtem 1892-ben, innen mentem a nagyváradi tanítóképzőbe, ahol 1911-ben tanítói oklevelet szereztem. Először egy kis Szilágy megyei faluban tanítottam, azonban nem sokáig, mivel vonzott a művészet. így kerültem 1913-ban a Képző­művészeti Főiskolára, s a katonáskodás, illetve harctéri szolgálat miatti kényszerű megszakítás után 1920-ban fejeztem be tanulmányaimat. Meghatódva mutatja az egykorú évkönyvet, emlékezve művészeti studiumaira, kedvenc tanáraira: Edvi Illés Aladárra és Lyka Károlyra, s nosztalgiával beszél életének, pályájának további alakulásáról. „Egész életemben elválaszthatatlannak tekintettem a művészi és a pedagógusi hivatást, ezért is fogadtam örömmel szülővárosom polgári fiúiskolájának, illetve mezőgazdasági iskolájának meghívását, s e két intézményben tanítottam a gyer­mekek ezreit mintegy negyedszázadon át." Mindennapos iskolai munkája mellett egyre inkább kibontakozott művészi pá­lyája is. így a 20-as években nyaranként a miskolci művésztelep lakója. Érdeklődését fő­ként az ezernyi témát kínáló gyönyörű táj ragadja meg, s ez a rajongása mind a mai napig tart: tájképet fest a legszívesebben. Az itthoni sikeres próbálkozásokat mintegy betetőzi az 1930 nyarán sorra kerülő ausztriai—olaszországi tanulmányútja. Végigjárja a dél-ausztriai alpesi tájakat, bebarangolja a Dolomitok vidékének legszebb részeit, eljut Észak-Olaszország vá­rosaiba, falvaiba, majd a tengerparton fejezi be az élményekben és művészi lehe­tőségekben oly gazdag utat. Kiállításnyi festménnyel, illetve vázlattal tér haza. A vásznakon igéző tájak: a Comoi-tó vonzó kékje, a Dolomitok hófödte csúcsai, tengerparti öbölben meghú­zódó kis halászfalu, Genova érdekes utcái és házai. Nemcsak az érezhető ezeken a képeken, hogy alkotójuk mesterien kezeli az ecse­tet, hanem az a rajongó, szinte a megszállottságig fokozott lelkesedés is, mellyel Mokos József egész művészi pályája során a táj szépségeit vászonra vitte. Ez vezette el a 30-as években a nagybányai művésztelepre is, s ezek az utak ér­lelték művészetét teljessé. A művész önvallomása szerint pályája során egyik iz­mussal, egyik irányzattal sem tudta teljes mértékben azonosítani magát, festményei <68

Next

/
Oldalképek
Tartalom