Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 1. szám - KÖZMŰVELŐDÉS - Ábrahám Béláné: A népművelés szakszókincsének használata a köznyelvben

még a mai színjátszócsoportokra is alkalmazzák. Bár a kultúrcsoport és a színjátszó csoport kifejezések jelentéstartalma lényeges minőségi változáson ment keresztül. : I ! A báb játszócsoport elnevezést hosszadalmasnak találják. A köznyelvben nem is lehet hallani, sőt maguk a csoport tagjai is „bábcsoportnak" hívják, tagjait pedig „bábosoknak" nevezik. A társastánctanfolyam résztvevői a társastánc eredeti ízléses és modern formáit sajátítják el. A társastánctanfolyam falusi és városi viszonylatban egyaránt „tánciskolaként" használatos. A tánciskola szó eredete a többévtizedes használat óta annyira megrögződött, hogy a tanfolyam propagandájában helyesen alkalmazott társastánctanfolyam szó egyelőre nem tudja likvidálni. A szakmai szavak közül viszonylag kevésnek van megfelelő köznyelvi elnevezése. Ennek oka az, hogy az embereknek ma még sajnos csak kis százaléka vesz részt a művelődési munkában, így kevesen találkoznak nap mint nap a közművelődés szakszavaival. Azoknak a kifejezéseknek, amelyek az intézmény és a lakosság kapcsolatát elterjedtebben érinti, meg is van a megfelelő, kettős kifejezése (művelődési ház—kultúrház, tánctanfolyam—tánciskola stb.). Az igényesebb művelődési munka — mint a szakkörben, művészeti csoportban való részvétel — viszonylag kevesebb embert vonz (15—30 fő átlag), akiknek az összessége ismeri és használja a szakkifejezéseket. Ezek száma viszont községenként 90—100 fő, ami átlag 2—3%-a a lakosságnak mindössze. A szakszókincs a nemzeti nyelvnek fejlődő, hasznos kiágazása. Nélkülük a fejlődés nem volna lehetséges. Az egyes munkaterület végzéséhez szükséges szavakat, kifejezéseket a társadalom szükségleteként fejlesztette ki. Feladatunk tehát az, hogy terjesszük, népszerűsítsük a népműveléselméletben ellenőrzött újabb kifejezéseket, a közérthetőség és szakmai igényesség érdekében, hogy fogalmazásunk hitelesebb, mondanivalójuk következetesebb legyen. A köznyelv állandó permanens gazdagodásának egyik lehetősége a csoportnyelvek kifejezéseinek mind szélesebb körű terjesztése. A népművelés szakszókincsének — mint csoportnyelvnek — kifejezéskészletéből való köznyelvi gazdagodás még hosszú, alig érzékelhető. E folyamat gyorsaságát, dinamikus fejlődését a népművelők vennék a legszívesebben, hisz ez csalhatatlan bizonyítéka lenne annak, hogy mind több és több ember vesz részt a társadalmi nevelés rendszerében. A népművelés szakszókincsének, szakszavainak használata a kifejezések tartalmi ismeretét feltételezi, amely csak a rendszeres kapcsolat útján válhat az egyén tulajdonára. <67