Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 1. szám - KÖZMŰVELŐDÉS - Ábrahám Béláné: A népművelés szakszókincsének használata a köznyelvben

ÁBRAHÁMBÉLÁNÉ A NÉPMÜVELÉS SZAKSZÖKINCSÉNEK HASZNÁLATA A KÖZNYEL,

VEEN Az egyes foglalkozási ágak szakszókincse a nyelv társadalmi (függőleges) tagolódása. összegyűjtése, kialakítása nemcsak a nyelvtudomány, hanem a gyakorlati élet számára is lényeges. Az ismeretek általánosulásával a csoportnyelvek zártsága egyre jobban fellazul. A köznyelv szakadatlanul táplálkozik, gazdagodik a csoportnyelvek kifejezéskészletéből és az egyes szakszavak közkinccsé válnak a jelentéstartalmának ismerete és gyakorlati alkalmazásának feltételezésével. Minden területnek — így a népművelésünknek is — a benne keletkezett ellentmondások jelzik a (mozgását) fejlődését. Ma már eléggé ismeretesek azok az okok. amelyek az 1960as években hirtelen megszaporították és kiélezték a magyar népművelés ellentmondásait (a népgazdaság strukturális változásai, a társadalmi átrétegződés, a tömegkommunikáció stb.). A fejlődést, mozgást bizonyító tevékenység egyik érzékeny jelzője a nyelv. Egy-egy terület önállósulásával, létjogosultságával egyidőben megjelenik a szókincse, amely új szavak létrejöttével, újszerű összetétellel és idegenből átvett kifejezésekből áll. A népművelés jelen helyzetében is rendelkezik bizonyos mennyiségű szakszóval (egyéni gyűjteményem alapján: 139). Az összegyűjtött 139 szakmai szóból, kifejezésből meglehetősen kevés ismeretes és használt a köznapi nyelvben. Ezen különösebb csodálkozni való azért sincs, mivel a szakemberek értekezleteinek, vitáinak — olykor a publicisztikai megnyilatkozásoknak, sőt az egyes dokumentumoknak is van olyan tapasztalata, hogy nem „egy nyelven" beszélünk. Éppen ezért jogosan panaszkodunk arról, hogy a közvélemény nem érti, vagy nem helyesen értékeli törekvéseinket. Ez azért is veszélyes, mert nemcsak a mindenkori .,itt és most" megértést zavarja, hanem helytelen alapállást, szemléletet alakíthat ki, gátolja a szakszókincs kialakulását és a köznyelvbe való áramlását. Ez pedig a tevékenységgel szorosan összefügg, sőt a szakszókincs és a köznyelv közötti kölcsönösség, a tevékenység hatókörét, a népművelésbe bevontak számát is bizonyítja. A köznyelvben ismert szakkifejezések száma elég csekély. E tekintetben hivatkozhatunk arra, hogy a népművelés forrongó valósága az új jelenségek, változások sorával lep meg. Szinte máról—holnapra változnak meg a hagyományos jelentéstartalmak, kiürülnek vagy új tartalommal telítődnek meg a korábbi kifejezések. E változásokat felfogja, befogadja a szakszókincs, de nem így a köznyelv. Ezért a köznyelvben elterjedt kifejezések szinte mindegyike a népművelés felszabadulás utáni időszakának termékeként használt szavakat tartalmazza. Ezek a következők: A művelődési intézmények különböző kritériumok alapján kategorizált elnevezései helyett a „kultúrház" szó az elterjedt. Ennek oka az, hogy az intézmények megalakulásakor ezt az elnevezést terjesztették hivatalosan is el. A „kultúr" szóval több fogalom jelölésére keletkeztek szavak (kultúrcsoport, kultúrbrigád, kultúr<65