Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 3. szám - SZEMLE

VARGHA BALÁZS: VITÉZ MIHÁLY ÉBRESZTÉSE Csokonai breviárium. Válogatta, az előszót és a jegyzeteket írta: Szilágyi Ferenc. Szerkesztette: Papp János. Közreműködtek a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola növendékei. Tankönyvkiadó. Bp. 1970. 151. I. A múlt században több iskola diákjai kiadták verseiket, dolgozataikat. A soproni evangélikus liceum Magyar Társasága kezdte ezt a szép szokást. Századunkban Vajthó László, a Berzsenyi gimnázium kiváló tanára új tradíciót alapozott meg: ne a maguk zsengéit adják ki a diákok, hanem nagy íróink elfelejtett, kéziratban maradt munkáit. Irodalmi Ritkaságok sorozatának folytatására a Tankönyvkiadó vállalkozott, s már jó néhány értékes művet jelentetett meg irodalomtanárok és tanítványaik közreműködésével. Ennek a vállalkozásnak legújabb eredménye Csokonai gondolatainak gyűjteménye, amely békéscsabai diákok közreműködésével jelent meg. A kis kötet összeállítását Szilágyi Ferenc, Csokonai nyelvének és költészetének kiváló kutatója végezte. Az előszóban kifejti Szilágyi Ferenc a breviárium tiszteletreméltó célját: módosítani akarja azt a hagyományos képet, amely a köztudatban még ma is él a vagabund, könnyelmű, sőt korhely költőről. Meg akarja mutatni a Dölcs Csokonait, a bámulatosan művelt és eredeti gondolkodót, a nemes és önérzetes jellemet. Nem nehéz bizonyítani ezt a tételt, hiszen ő még szerelmes levélben is így jellemzi önmagát: ,,Én benned soha egyebet nem néztem, hanem amit nézhet egy filozófus, aki a virtusnak barátja, és egy érzékeny poéta, akinek gusztusa nem éppen otromba." Ahogy Széchenyi István gróf megérdemelte, hogy legszebb gondolatait többen is breviáriumba gyűjtsék, úgy Csokonai is méltó erre. Az is igaz, hogy sok értékes véleménye, tétele azzal kap erősebb hangsúlyt, ha kiemeljük a kevésbé érdekes szövegkörnyezetből. Mégis támad némi aggodalmunk a szemelvényeket olvasva. Némelyik szövegnek elvész az irónikus felhangja, ha így kiemeljük az összefüggésből. Márpedig Csokonai hajlamos volt arra, hogy a maga legszentebb érzéseit is kigúnyolja egyszer-egyszer. Félő, hogy így a bölcs költő képe majdnem olyan egyoldalú lesz, mint az úri mulatságok tréfamesteréé. Kortársai közül Domby Márton adott legfinomabb jellemrajzot a költőről. Bár ő keményen vitába száll a Kazincy iskola lebecsülő kritikájával, mégsem tagadja hogy volt Csokonaiban könnyelműség, felelőtlenség, szertelenség is. Néhány paradox, majdnem abszurd megfogalmazása szolgálhatott volna ennek bemutatására. Ha nem fért is bele ebbe a válogatásba a „teljes" Csokonai, bizonyos, hogy ez is egyike a róla rajzolható portréknak. Még egyet: pontosabban fel kellett volna tüntetni, hogy a csabai diákok hogyan működtek közre a könyv előkészítésében. Már csak példamutatásképpen is, más iskolák tanulóinak. .602