Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 3. szám - SZEMLE

lyuk egy-egy megyében folyamatosan érzékelhető volt. Az osztályharc bonyolult folyamatában az érdekvédelemmel jól összefért a fejlettebb, nagyobb jövedelmet hozó gazdálkodási módszerek keresése, a gépesítés, a belterjességre való törekvés, az értékesítés megszervezése — csakúgy mint a reakciós politika támogatása, a parasztság legfőbb követelésének, a föld felosztásának, a munkabérek emelésének elutasítása. A szerző a Csanád vármegyei Gazdasági Egyesület viszonyaival foglalkozik, annak társadalmi bázisával, tagságának összetételével. Kimutatja, hogy amiként a megye vezetésében, úgy az egyesületben is a kelet-csanádi 200— 1000 holdas birtokosok vitték a vezető szerepet. Tehát azon területnek az uralkodó osztálya képviselői, amely terület 1950 után, a megyék területének átrendezése során, Békés megyéhez került és egykor két — a battonyai és a mezőkovácsházi —, a beolvasztás után mezőkovácsházi járás területét foglalja magában. Az egyesület vezetői általában cáfolták, mintha a szervezet kizárólag a nagybirtokosok érdekképviselete lett volna. Különösen a makói gazdákat szerették volna maguk mellett tudni, akik 1935-ben tömegesen léptek ki. Az egyesület így is szűk körre támaszkodott, a harmincas évek első felében mindössze 11 gazdakörrel és 8 olvasókörrel tudott fenntartani valamelyes kapcsolatot, — mutatja ki az iratok lelkiismeretes átnézése alapján Szabó. Az egyesület vezetésének jellege és módja c. fejezetben tájékozódunk arról is, hogy a megyei közigazgatásnak irányítói, a főispán és az alispán milyen szerepet töltöttek be, különösen Horthy sógora, Purgly Emil főispán törekedett arra, hogy az egylet igazgató-választmányában megtárgyalt ügyek a vármegyei törvényhatósági bizottsági közgyűlésben is megvalósításra jussanak. Az igazgatóválasztmány az egyesületi önkormányzatnak fontos szerve volt, amelyen a vezetőkön kívül a mezőhegyesi állami ménesbirtok és a cukorgyár, a nagylaki kendergyár vezetői vettek részt. A nagybirtokosok a mezőgazdasági ipari létesítményekhez erős szálakkal kötődtek és csak természetes, hogy azok vezetőit mindenképpen igyekeztek maguk mellé állítani. A szerző az egyesületnek a földkérdéssel, a mezőgazdasági cseléd- és munkáskér-déssel, valamint a megye önkormányzati szerveivel, a más szervekkel való kapcsolatának bemutatására elemző fejezetet fordít. Magatartásukra nézve mint jellemzőt idézi, hogy 1922-től kezdve tudomásul vették ugyan a földreformot, mégis igyekeztek eltúlozni a sok tekintetben igaz tényt, hogy a juttatottak a legprimitívebb módon gazdálkodnak, otthagyják a földet, fizetésképtelenek stb. Éppenséggel ellenségei voltak a nagyobb juttatáshoz szükséges nagyobb igénybevételnek. Az egyesület az értékesítési kérdésekkel is foglalkozott, a szerző ezekből a hagyma, a cukorrépa és a kender, valamint a söprűcirok értékesítésében kifejtett tevékenységét ismerteti, amelyekben ugyancsak a földbirtokosok érdekeit támogatta. A hagymakertészekkel szemben — akik néhány holdas bérletben termeltek — a nagybirtokosok javára értek el sikereket abban a tekintetben, hogy ezeket őstermelőknek minősíttetve elérték, hogy a makói zárt körzetben az ő termeivényeiket is átvegyék a külkereskedelmi kontingensbe. Azok áruja jutott tehát piacra, akik jobbára részesekkel dolgoztattak. Az ilyen egyesületek, mint a Csanád megyei is, szorosan kapcsolódtak az ellenforradalmi rendszer egyéb szerveihez. Mivel működésük során igaz ugyan, hogy a nagy- és középbirtokosok érdekében, mégis csak terjesztették a mezőgazdasági kultúrát, számos kiváló szakembert foglalkoztattak, akik a felszabadulást követő hónapokban sokat tettek a termelés megindítása érdekében. Társadalmi bázisa és tennivalója már nem volt ezeknek és a hasonló szervezeteknek és természetes volt, hogy 1948ban ezeket az egyesületeket is feloszlatták — jegyzi meg Szabó. Szabó Ferenc tanulmánya a maga részleteiben szinte kitapinthatóan érzékelteti a felszabadulás előtti Csanád megyét, annak uralkodó köreit. Akik átélték azokat az időket, ráismernek annak a társadalomnak összességére és egyedeire. A kötet tanulmányai összességükben még nem alkalmasak arra. hogy egy-egy korról a véglegesebb mérleget fel lehesen állítani, mégis jelezni lehet, hogy a megyéknek és a városoknak a feudális- és dualizmuskori belső viszonyait az irányító szerveken keresztül az eddigieknél mélyebben lehet ábrázolni. A nagy korszakokat felölelő tanulmányok együttesében az uralkodó .595