Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 3. szám - SZEMLE

KÓSA LÁSZLÓ: Krupa András: JELES NAPOK A BÉKÉSCSABÁN ÉS KÖRNYÉKÉN ÉLÖ SZLOVÁKOKNÁL Békéscsaba, 1970. örvendetes, hogy a magyarországi nemzetiségek iránt az elmúlt esztendőkben fölélénkült érdeklődés túllép a napi aktualitásokon és tudományos értékű munkákban ölt testet, mint Krupa András könyve. Krupa a békési szlovákok tanulmányozásához látván jól választott, olyan téma földolgozásához fogott, amely alkalmas a szlovákság etnikus képének föltárásához. Köztudott, hogy a békési szlovákok kétszázötven év előtt hegyes vidékekről, sőt magas hegyek közül érkeztek az Alföldre, egészen más természeti környezetbe. Csak teljes életformaváltással gyökeresedhettek meg új hazájukban. Gazdálkodásuk minden bizonnyal még az első bevándorolt nemzedék kezén átalakult és hasonult a környéken lakó magyarokéhoz. Szellemi kultúrájúknak azonban nem kellett ilyen változáson keresztül esnie. A szomszédságban élők hatásától természetesen nem maradt mentes, de megtartotta eredeti jellegét, sőt olyan sajátosságokat is. amelyek az óhazában utóbb eltűntek. Vééül elszigetelődve önálló életet is kezdtek, saját belső fejlődéstörvényeik szerint. E jelenségek tanulmányozására a jeles napok, azaz a népi ünnepek és a hozzájuk kapcsolódó hiedelemvilág nyújt legtöbb tanulságot. A szerző mindenekelőtt áttekinti a békési szlovákságra vonatkozó történetinéprajzi irodalmat, majd fölvázolja a szlovák telepek kialakulását, a három nagyobb helység (Békéscsaba, Mezőberény. Szarvas) megtelepedését, a folytonos kirajzások történetét. Hogyan formálódott a táj különböző felföldi medvékből érkezett szlovákságának egységes képe az evangélikus vallás, a házassági kapcsolatok és az azonos gazdálkodási mód következtében. Ismerteti a demográfiai viszonyokat, az aszszimiláció előrehaladását és a legutolsó hetven-nyolcvan év — a kötet néprajzi adatközlőinek kora — társadalmi-gazdasági viszonyait. A könyvnek ezek a fejezetei rajzolják a hátteret a szokások és hiedelmek életrajzához. A jeles napok leírását a szakirodalomban megszokott sorrendben közli a szerző. Az ősz legvégén, a tél legelején kezdődik a sor, melynek súlypontja a téli napforduló közelébe esik, Luca napja, karácsony és az óév-újév találkozása. A télvégi névnapokhoz fűződő tavaszváró időjóslások már átvezetnek a tavaszi ünnepkörbe, amelyben a fekete vasárnap (húsvét előtt két héttel), a nagyhét és Szent György napja a szokásokban és hiedelmekben leggazdagabb jeles napok. Pünkösddel véget ér a népi ünnepes félév, a nyár és az ősz igen szegény ünnepi szokásokban és hozzájuk kapcsolódó hiedelmekben. Az év leforgása után mintegy függelékként a hét napjainak szokáshagyományát mutatja be a kötet. A jeles napok naptári rendben történő leírása nem puszta adatközlés, az eseményeket és a hiedelmeket lépten-nyomon megjegyzésekkel és magyarázatokkal kíséri a szerző. A legfontosabb tanulságokat már a bevezetőben summázza, közvet] snül azután, hogy fölvázolta a békési szlovákság életútját. A bevezető egésze külön tanulmányként is megállja a helyét, a könyvben azonban mérlegelni lehetett volna egy szerkesztésbeli változtatást, azt, hogy a következtetése.584