Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 3. szám - SZEMLE

SASS ERVIN: ÖTÖDSZÖR TALÁLKOZOTT GYULÁN TÖBB EZER DIÁK ÉS SZAKMUNKÁSTANULÓ Talán nem sokan tudták, még 1963ban, amikor lelkes, e vidéki patrióták, az ifjúság barátai szervezni kezdték az első Erkel Diákünnepeket, hogy az ötödikre, a jubileumira, amikor 1971-ben sor kerül, már nemcsak a tiszteletreméltó hagyomány, hanem a jelen élményeinek hosszú ideig élő, nagy erejével is figyel az ország. A gondolat megvalósult. Két évenként lett szebb, színesedett és vált minden újabb diáktalálkozó a barátkozás kedves-kellemes napjaivá, a tehetségek szigorú-játékos összevetésévé. A jubileumi, az V. Erkel Diákünnepek 1971. május 19-től 23-ig a déli országrész és Gyula fiatalságának nagy eseménye. Ezekben a napokban a fiataloké volt a város, a fiatalok kormányozták; dr. Vidó István, a város tanácsának elnöke már a megnyitón átadta a város jelképes kulcsát az EDÜ Diáktanács elnökének. A jelkép valósággá lett. Gyula város ifjúvá fiatalodott az ünnep négy napján. A történelmi út még rövid. 1963-tól 1971-ig még csak öt alkalom volt arra, hogy középiskolás és szakmunkástanuló fiatalok megismerkedjenek egymással, hogy bizonyítsák, ki miben tehetségesebb, hogy felejthetetlen napokat töltsenek együtt. De már ez az öt alkalom is hagyomány-teremtő erejű volt. Joggal és a felnőtt sokat átélt ember nyugodt büszkeségével köszönthette tehát a Gyulán élő és alkotó író, Csoór István, a Gyulai Hírlap 1971. május 18-i számában vezércikkel a városba érkezőket: „Még néhány óra és ötödszörre kap lángra az öröm tüze, ötödszörre hangzik fel ezer és ezer fiatal ajkáról nemzeti dalunk, a Himnusz, és ötödszörre állunk levett kalappal városunk felejthetetlen emlékű fiának. Erkel Ferencnek szobra előtt, hogy méltóan köszöntsük az immár hagyományos Erkel Diákünnepeket. A szándék tiszta. Szívet-lelket feltárni, jó szóra jó szót tenni, kemény kézszorításra kemény kézszorítással válaszolni és csendre inteni, ha a vendég a Vár hűvösében pihenni kíván, vagy amikor az ólomkeretes ablakon kinéz, amelyiken a Frangepán-lány szemlélte a szélesre terülő Körös kákát, nádat, sást ringató vizét, a felkelő napot, amint éppen figyelte magát a víz csillámló, szikrákat szóró tükrében ... A szándék tiszta, hófehérre mosott asztalkendőre rakni ételeink-italaink javát, gondos kézzel felverni a főaljat, nyugodalmas jóéjszakát és jókedvre derítő reggelt kívánni mindenkinek, fiatalnak, idősnek, mindazoknak, akik a jelképes kulcscsal nyitnak zárat, szívet, városunk ajtaján, emberén . .. Annak az ötezer fiatalnak, nevelőnek, szülőnek, régi barátnak és újnak is, akik most az Erkel Diákünnepek alkalmával elhozzák más városok, más iskolák új formába öntött művészetét, akik képben, zenében, táncban, betűben örökítették meg a ma nemzedékének kiterebélyesedett életét..." Előzmények: 1963-tól 1969-ig 1963: Május 22-én lobbant fel először Gyulán Erkel Ferenc szobra mellett a láng, hogy hirdesse az első diáktalálkozó kezdetét. A Békés megyei Népújság írta: „A város, de különösen az Erkel Gimnázium napok óta a vendéglátás, az Erkel Diákünnepek előkészítésének lázában élt. Nagy volt a feladat. Csaknem 1500 .575