Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 3. szám - SZEMLE

1899-ban Lenin is azt írta, hogy „a parasztság felbomlása befejezett tény, szétszakadt ellentétes osztályokra". Áz 1900-as évek elején kirobbant, parasztmozgalmak azonban megmutatták számára, hogy annak egyik legfőbb hatóereje a kisparasztság földért folytatott harca. E felismerés következtében került a bolsevik párt programjába az 1905— 1907-es forradalom után a földreform. A távolabbi cél természetesen nem a kisparasztság álmának beváltása, hanem a jobbágyrendszer maradványainak kiküszöbölése volt. A harchoz azonban a parasztságot csak így lehetett megnyerni. A magyarországi valóság Kelet-Európához hasonlított, az SZDP viszont a nyugati modellt vette át. Az SzDP 1890es agrárprogramja kiindulásnak nem lett volna rossz. Később azonban ez is leszűkült a papi birtokok átadásának követelésére, majd még később egyszerűen a kötöttségek eltörlésére. A parasztság tehát a párton kívül kereste problémáinak megoldását. E folyamat betetőződése Áchim pártjának megalakulása. Ez a párt sohasem lett szocialista párttá, csak a feudalizmus felszámolására gondolt, nem számolt a földosztás utáni tőkés fejlődés teremtette majdani ellentmondásokkal. A rá váró feladatok azonban csak történelmi méretekkel mérhetők: Magyrországon ugyanis a kisparasztság és az agrárproletariátus az ország népességének 2/3-át jelentette. Ez önmagában is érzékelteti, hogy egyáltalán nem volt közömbös, hogy az agrárszegénység a parcella reményével indult-e a nagybirtok elleni harcba. Dr. Tibori János történész „Az Áchim hagyoviányok továbbélése a Viharsarokban" címmel tartott előadást. Bevezetőben megállapította, hogy a budapesti és békéscsabai rendezvényeken eddig elhangzott előadások hero

:zmustól és deheroizmustól mentesen jelölték ki Áchim helyét a történelemben. Az eseményeket csak úgy érthetjük meg, ha tudjuk, h»gv itt Békéscsabán csomósodtak össze az agrárproblémák feudális és kapitalista erővonalai. Ezek a problémák egészen az újjáépítésig, a XVIII. század elejéig visszanyúltak Ezután röviden áttekintette Csaba fejlődésének első két évszázadát. Részletesen ismertette az 1891-es eseményeket. Hosszabban időzött Áchim útjának fontosabb mérföldköveinél is: szólt a Mezőfihez és Várkonyihoz fűződő kapcsolatáról, a választási küzdelmekről, teljes egészében felsorolta a Parasztpárt IPOS-os programját stb. Befejezésül röviden vázolta az 1920-as évek földmunkásmozgalmának problémáit, majd a parasztság álmát betöltő 1945-ös földreformot. Mód Aladár egyetemi tanár elnöki zárszavában elismeréssel szólt Békéscsaba áldozatkészségéről, mely az ünnepségek megrendezésében megnyilvánult. Kifejezte azt a reményét, hogv az akadémiai ülés „megosztásával", budapesti és békéscsabai megrendezésével talán a közvélemény számára is sikerült érzékeltetni az évforduló országos jelentőségét és helyi kötődését. Végül — mint elmondta —, úgy érzi. legalább az elnöki zárszóban szólni kell Áchim meggyilkolásának problémájáról is. Elfogadja Féja Géza alapállását: Igazságot Áchimnak — megbélyegzés nélkül. Példaadó volt a televízió néhány nappal ezelőtt bemutatott műsorában a probléma érzelmi feloldása: halála előtt Áchim is megbocsátott ellenfeleinek. Ez azonban csak az érzelmi oldala a kérdésnek. Vajon mi a történelmi igazság? A kérdést csak úgy dönthetjük el, ha elismerjük, hogy a kis nemzetek életében lehetnek olyan helyzetek, amikor nem lehet kizárólag csak az osztályigazság alapján ítélni. Azaz 1911-ben az osztályigazság vitathatatlanul Áchim mellett van. 1944-ben azoban a nemzet számára létkérdés volt egy szélesebb nemzeti összefogás a németekkel szemben. S aki ezt nemcsak felismerte, de életét is áldozta érte, az megérdemli, hogy méltó helyet kapjon népünk tudatában. 12* 571