Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Banner János: A békési fafaragásról és a temetőkről

Tudom, hogy nem helyi különlegességek, s azt hiszem, a megye bármelyik községében találni lehetett volna hasonlókat, s lehetne talán még ma is. Hangsúlyozni szeretném, hogy a tábla összeállításában sem időrendi, sem fejlődési sorrendi szempontok nem vezettek, de legtermészetesebbnek tartottam ha az egyszerűtől, a legkedvesebb munkájú daraboktól a legmunkásabb leié haladok. Talán felesleges mondanom, hogy az egyszerűbbeket szegényebb, a munkásabbakat módosabb porták nagykapuiban találtam, hiszen ha rangot nem is jelentettek, jobb. vagy jó módot tükröztek, mint minden, ami a gyakorlati szükséglet k elégítésén messze túl van. Lehet, hogy az egyszerűbbek csak barkácsoló paraszti munkák, de a díszesebbek már ügyeskezű, látni, tervezni és rajzolni is tudó ácsmesterek — talán a ház udvarán kifaragott — munkája. , Colostokon", ácsplajbászon, bakon, fűrészen, vcnókésen kívül legfeljebb véső kellett hozzá. No meg jó szem és biztos kéz. Ha külön-külön nem is volnának feltűnőek, így — bokrétába kötve — felkeltik a figyelmet, pedig a békés faragó mesterségnek volt ennél művészibb hajtása is, ha ugyan nem ez volt amazé. A békési református temetők fejfáira gondolok. Csak azokra a temetőkre, amelyeket ma is használnak — ámbár a térképen a Kondorosi-Szarvasi út mellett nem ha

eznált „régi temető" is van, nem is szólva a már alig-al g meglevő povádi temetőről. Így a Szélmalmi vagy Rózsa, a Jégverem utcai, a Gyulai út melletti (talán az egykor' medvesi) a Csendes utcai temetőkre. Ezekkel ped g még nem soroltam fel mindent, amiről tudok. így az utcanevekben ma is élő Szentpálit, az Ötemető utcait, az évszázadok óta betelepült Fúró ucait a Katona városit, — amelynek még a nyoma is éppen úgy elveszett, mint az egykori kolera temetőé. Hogy ez°k református temetők volt»k. nem kétséges, hiszen a katholikusoknak és a görögkeletieknek régi külön temetője még diákkoromban is megvolt, a mai Oláh Mihály utca végén. Közvetlen folytatásában volt az a Nagy halom, amelyikben szintén református temető volt. (Egykor a vásártér, ma a Kin

;zsi ut,rp tájéka °s a Tisztviselőtelep f°kszik rajta.) Hogy a két első megülés idejében hol voltak temetők, — vsgv hol temetkeztek a törökök — legfeljebb egy-egv előkerülő csontváz tudna ró

1^ beszélni. Családi használatra írtam én a békési temetőkről visszaemlékezéseimben. Innenonnan idézek belőle: „Egyik békés temető se írta kapuja fölé a köröstarcsai ref. temető kapuján is olvasható szót: Feltámadunk! Hinni azonban mind, a ma már öt felekezet tanítja, sőt hirdették az ezrével elpusztult, szépen faragott fejfák is, minden református sír fölött. Valamennyi .550