Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Banner János: A békési fafaragásról és a temetőkről

BANNER JÁNOS. A BÉKÉSI FAFARAGÁSRÓL ÉS A TEMETŐKRŐL Békés népi építkezésével foglalkozó értekezésemben (Néprajzi Értesítő 12/1911 (129—143. Kny. 1910. 1—23.) a „nagykapunak" öt, általánosan elterjedt alakját mutattam be és egyebek közt a következőket írtam: „Az újabb fajta kétszárnyú kapuk rendesen vas sarokkal vannak ellátva, kapufélfái pedig díszesen faragottak." A terjedelmes dolgozathoz térkép, és a megjelenteknél lényegesen gazdagabb képanyag tartozott, de a szerkesztőség, annak idején nem mindegyiket tartotta szükségesnek közölni. A nem közölt rész visszakerült a régi kolozsvári egyetem földrajzi intézetébe. Hogy onnan hova lett, azt ma már senki se tudná megmondani. Igaza volt a szerkesztő munkatársának, a dolgozat lektorának, a magyar néprajz legalaposabb ismerőjének, dr. Györffy István barátomnak, hogy a kapusasok azért nem érdekesek, mert Békés nem fafaragó vidék. Való igaz, hogy nem is hasonlítható a dunántúli, felvidéki vagy erdélyi művészi faragásokhoz. De ha az 1. kép 1—4 ábrájára hívom fel a figyelmet, már is bizonyítva látom, hogy a szépre, tetszetősre, sőt hasznosabbra, alkalmasabbra, az időjárás okozta rongálódások lehető vagy vélt megakadályozására szolgáló példányokra mutatok rá, már is úgy érzem, a békési magyarság fafaragását sem lehet teljesen tagadni, még akkor sem, ha ezekkel szemben nem a művészire törekvés igényével lépünk fel. A tetszetősre törekvést azonban nehéz volna kétségbe vonni. Különösen feltűnik ez akkor, ha a legszegényesebb formájú kapuk-félfáira (1. kéo. 1 ábra) is tekintettel vagyunk. Nem akarok itt abba a hibába esni, hogv ezeknél fejlődést tételezzek fel, az egyszerűbbtől — a díszesebbig, amíg pedig természetesnek látszanék. Inkább látszik valószínűnek, ha szegényestől a gazdagabb, költségesebb, több munkát igénylő formákról szólok. Talán arról is lehetne beszélni, hogy saját készítésű vagy már mesterember-csinálta darabokkal van dolgunk. Ennek igazolására állítsuk szembe az 1. kép 1. és 4. számú darabokat. Az utolsó azonban — bár kétségtelenül a legfejlettebb ebben a kiválasztat csoportban — még csak az egyik legegyszerűbbet jelenti, abban a 17 példányból álló sorozatban, amelyet nem rég elköltözött jó barátom. Bundschuh Ottó. egykori jászberényi kollégám, saját rajzaim után készített, kidolgozásában a 2. képen mutatok be. Ezekből ma — 60 esztendővel a lerajzolás után — egyet se találnánk a maga helyén. A faanyag régen elkorhadt, tűzre került, vagy téglából, sőt cementből készítettek a helyére szebbnek vélt, módosabb, de kétségtelenül tartósabb utódokat. Hogy melyik a szebb, arról talán ne is beszéljünk. Ma már nem tudnám megmondani, hogy a régi — nem utca szerinti számozás — melyik számú ház kapujából rajzoltam le egyiket-másikat. Még azt se tudom, hogy melyik utcában, vagy az öt kerület közül melyikben találtam. Azt azonban biztosan tudom, hogy valamennyi békési faragó ember — barkácsoló paraszt vagy tanult mester — nem is éppen egyszerű alkotása. 549